Ritk�n adatik meg nekem, hogy a jegyesemmel f�r�djek, de v�gre siker�lt! Be kell vallanom, a kast�lybeliek kis seg�ts�g�vel, de a l�nyeg, hogy az a gy�va nagy nehezen beleegyezett egy k�z�s f�rd�sbe. Csak tudn�m, mi�rt kellett ennyit gy�zk�dni, mikor teljesen term�szetes, ha egy jegyesp�r egy�tt f�rdik. Kiv�ve, ha a v�leg�nyed egy ny�lb�la…
De �n �gy is szeretem �t. A t�ny, hogy j�l n�z ki, ellens�lyozza azt, hogy mekkora ny�lb�la. Tal�n t�l sokszor haszn�lom r� ezt a jelz�t, de ha egyszer az!

Fen�be is, az a csal� t�nyleg j�l n�z ki! Ahogy a v�zcseppek lefolynak a fekete haj�r�l a b�r�re…
Nyelnem kell.
Eddig siker�lt valahogy kontroll�lnom magamat - b�r Yuuri tal�n vitatkozna ezzel -, de egyre nehezebben megy.

Itt van, t�lem alig p�r l�p�snyire. Meg akarom �rinteni.

Egy l�p�st teszek fel�. Meglep�dik �s kicsit h�tr�bb l�p. Ezt m�gis hogy gondolja?!
Egy nagyobbat l�pek.
Biztos l�thatta az arcomon, hogy nem tetszik a reakci�ja, mert most nem mozdul. Az a ny�lb�la!
- Te csal�, m�gis hogy k�pzeled, hogy menek�lsz el�lem?! - ki�ltom neki. Csak �gy, a biztons�g kedv��rt. Hogy ne merjen tov�bb h�tr�lni.
- N-ne haragudj, Wolfram, csak… - Na, most meg menteget�zik. De nem �rdekel k�l�n�sebben, hogy mit mond.
V�gre oda�rek hozz�, kiny�jtom a kezemet, hogy meg�rintsem.  Erre h�traesik �s elmer�l a v�zben… Mi?? �gy megijedt volna? Ut�nakapok, de m�r k�s�. Azt a ny�lb�l�t m�g megmenteni sem lehet!

Kezdek agg�dni… Akkora sokkot kapott volna - a semmit�l -, hogy el�jult? Komolyan, csak a baj van vele! Szerencs�j�re sz�p tiszta a v�z, �gyhogy l�tom, pontosan hol van…
V�gre. Meg tudom fogni.
T�rzs�t �tfogom a karjaimmal, hogy a v�zszint f�l�tt tudjam tartani.
K�h�gni kezd. H�t, legal�bb mag�hoz t�rt. Az�rt agg�dom…
- Yuuri, j�l vagy? - k�rdezem t�le.
V�laszul egy sornyi k�h�g�st kapok, mik�zben mintha pr�b�lna mondani valamit… valami olyasmit, hogy „szerinted �gy n�zek ki?”.
Most m�r legsz�vesebben pofon v�gn�m, vagy legal�bb r�ord�tan�k, de t�nyleg! Emelem is a kezem - majdnem-fullad�s ide vagy oda -, de… f�l�ton meg�llok. � a fej�t fel�m ford�tja, r�m n�z… Jaj, a fen�be m�r! Ah, de olyan gy�ny�r� szemei vannak… S�t… nem csak a szeme, az eg�sz arca… a vizes fels�teste…

J�s�gos Shinou, a v�g�n m�g kider�l, hogy �n is ny�lb�la vagyok…!

Dehogy vagyok! Ha valamit meg akarok tenni… akkor… meg is teszem!

- W-Wolfram, most m�r igaz�n elengedhetn�l… - hallom Yuuri hangj�t.
Ohh, elfelejtettem, hogy m�g mindig tartom!
De tal�n nem is baj…

- De nem akarom - felelem, mik�zben a fog�sb�l �lel�sre v�ltok.

�rzem, ahogy a teste megr�ndul, de nem tol el mag�t�l. S�t! Viszonozza az �lel�st! V�gre! Erre v�rtam m�r mi�ta!
Lehunyom a szemem, hogy ki�lvezzem a pillanatot.
J�, t�nyleg �r�l�k m�r ennek is, de… most �gy �rzem, enn�l t�bb kell…

Fen�be is, nem merem… �LLJ! � a ny�lb�la, nem �n!

Kicsit h�tr�bb d�l�k, egyik kezemet a derek�ra cs�sztatom, m�sikkal v�gigsim�tom az arc�t.
Meglep�dve n�z r�m, arc�n v�r�s cs�k fut v�gig.
Ah! Idi�ta Yuuri, ne csin�ld ezt velem! Hah, mikor elpirul, m�g jobban n�z ki, mint am�gy…
Koncentr�lj, von Bielefeld!

- W- Wolf… Mi-minden ok�? F-furcs�n viselkedsz, ami�ta el- mm… - Nem v�rom meg, hogy befejezze, egyszer�en befogom a sz�j�t - a saj�t sz�mmal.
�sszevissza besz�lt, el kellett valahogy hallgattatnom. � mondja, hogy furcs�n viselkedem, mikor � az, aki eg�sz eddig alig sz�lalt meg! Am�gy sem b�rtam m�r tov�bb �rezni a k�zels�g�t an�lk�l, hogy ezt meg ne tenn�m.
Eg�sz eddig alkalmat kerestem, most viszont gondolkod�s n�lk�l megcs�koltam.

Nem l�k el mag�t�l, nem is pr�b�l tiltakozni - nem gondoltam volna, hogy ilyenre is k�pes! �s amire nem sz�m�tottam: visszacs�kol!
Le�rhatatlanul j� ez az �rz�s.
Karjaival szorosan �tfogja a derekamat, test�nk egym�shoz pr�sel�dik… m�g ott is! Ajaj, nem lesz ez �gy j�…

Megszak�tom a cs�kot, �s - b�rmennyire is szeretn�m �rezni a teste meleg�t - �vatosan eltolom magamt�l.

Yuuri k�rd�n n�z r�m, biztos nem tudja mire v�lni a dolgot.
Majd megsz�lal, mik�zben lefel� mutat:
- Wolfram… t-te… neked… - Mit magyar�z itt? Eddig is tudtam, hogy ny�lb�la, de hogy m�g egy �rtelmes mondatot se tudjon �sszerakni… - Az�rt…? - Mit az�rt? Mi a baja? - Ott… lent… - BASSZUS! Hogy az a…!
- H�LYE, PERVERZ NY�LB�LA!- Lekeverek neki egyet. - MINTHA NEKED NEM…!!

~

Yuuri a f�ld�n k�t�tt ki.

- Au! Ez f�jt! - tapogatta meg el�bb az arc�t, majd a h�ts� fel�t.
„Mi lehet a baja?” Az �gyban alv� Wolframra n�zett. Azon m�r meg sem lep�d�tt volna, ha a szok�sos „Te ny�lb�la!” - ki�lt�ssal kirugdosta volna az �gyb�l, de ez… „�n pe- perverz? Mit �lmodhat?” - gondolkozott mag�ban.
A lehet�s�geket elk�pzelve halv�ny p�r jelent meg az arc�n.

Hirtelen Wolfram a m�sik oldal�ra fordult, �s �bredezni kezdett.
Arca v�r�s volt, szem�ben Yuuri valami furcsa csillog�st v�lt felfedezni, ahogy a sz�ke fi� kinyitotta �ket.
De r�vid id� alatt tudatosult Wolframban, hogy nem a f�rd�ben, hanem az �gyukban vannak - ruh�ban, ami kiz�rja azt a halv�ny rem�nysugarat, hogy esetleg valamilyen csoda folyt�n a f�rd�ben t�rt�ntek folytat�sak�nt ker�ltek oda -, �s ezek szerint minden csak egy sz�p �lom volt. De �lomnak kicsit t�l val�s�gos…
Val�s�gos?!
Wolfram, mint akibe vill�m csapott, �lt feljebb �s emelte meg a takar�j�t, hogy ben�zzen al�.
Arca egyre v�r�sebb sz�n�rnyalatot vett fel, ahogy felfedezte, hogy b�r azok az esem�nyek nem voltak val�diak, a „hat�s” igencsak az volt.
Ijedten h�zta fel a t�rdeit, rem�lve, hogy Yuuri nem vette azt �szre. „T�nyleg szeretn�m, ha val�ra v�lna az �lmom, de nem EZ a r�sze!”

�vatosan jegyes�re pillantott. „V�r�s az arca… H�lye ny�lb�la, az egyetlen, akinek joga van pirulni, az �n vagyok! … Hacsak nem l�tta…”
Idegess�g�t lek�zdeni pr�b�lva megsz�lalt:
- M-mi az, Yuuri?
- �hm… S-semmi, csak azon gondolkoztam, hogy mit �lmodhatt�l… - j�tt a v�lasz.

Wolfram megdermedt. Valami ilyesmi volt az, amit nem akart hallani.
F�lve k�rdezett vissza:
- M-mert?
Yuuri elgondolkozott.
- H�t… - a sz�t elny�jtotta - az�rt, mert… furcsa dolgokat v�gt�l a fejemhez…
A sz�ke fi� kicsit megnyugodott - eg�szen addig, am�g bele nem gondolt, hogy most tulajdonk�ppen el k�ne mes�lnie azokat a bizonyos esem�nyeket…
- Mit mondtam? - k�rdezte id�h�z�sk�ppen.
Nagyon is remek�l el tudta k�pzelni, miket mondhatott.
Erre Yuuri arca m�g v�r�sebb lett, �s zavar�ban dadogni kezdett.
- A-azt, ho-hogy… Csa-csak a szok�sosat, meg… a-azt, h-hogy pe-perverz… meg olyasmit, hogy valami „mintha nekem nem” ak�rmicsoda. - A v�g�t m�r szinte zavar n�lk�l mondta - fogalma sem volt arr�l, hogy ann�l kellett volna igaz�n zavarban lennie. - T�nyleg, azt mire mondtad?

Ezt hallva Wolfram m�r minden k�ts�g n�lk�l azt kezdte k�v�nni, hogy b�r lenne valahol m�shol.

- Na, Wolfram… ennyi j�r nekem, miut�n minden este el kell szenvednem, hogy kirugdosol az �gyb�l - pr�b�lkozott Yuuri. - Meg am�gy is… csak egy �lomr�l van sz�. Nem lehet mindig ir�ny�tani �ket, ezt tudom. Meg azt is meg�rtem, hogy….
- J�, meg�rtettem, csak fejezd m�r be! - szak�totta f�lbe Wolfram.
Yuuri szeme felcsillant.
- Akkor elmondod?

Wolfram elgondolkozott.
Ha Yuuri megtudn�, hogy mit �lmodott, a v�g�n m�g ker�lni kezden� �t. Hi�ba voltak jegyesek, „�fels�g�t” valami�rt igen �rz�kenyen �rintett�k az eff�le dolgok. Ekkor Wolfram egy h�ts� gondolata megsz�lalt: „Tal�n mert nem is szeret.”
Ez pedig m�g ink�bb meger�s�tette �t az elhat�roz�sban, miszerint nem mondja el Yuurinak.

- Nem. Am�gy is alig eml�kszem m�r r� - felelte.
Persze nem volt igaz. Hogy is tudna egy ilyen �lmot mind�ssze p�r perc alatt elfelejteni?

- J�, akkor nem faggatlak - adta meg mag�t Yuuri.

B�r �szint�n k�v�ncsi volt, az�rt tiszteletben tartotta azt, ha valaki nem akart elmondani valamit. Meg igaz�b�l abban is rem�nykedett, hogy ha most abbahagyja a k�rdez�sk�d�st, Wolfram mag�t�l mondja el neki. Hab�r biztos j� oka volt, hogy titokban tartsa, �gy ez a m�dszer ebben az esetben aligha v�lik be.
Pedig Yuuri igenis j�l gondolkozott…

Wolfram kicsit megk�nnyebb�lt, hogy Yuuri nem k�rdez�sk�dik tov�bb. De amint gondolkodni kezdett, megv�ltozott a v�lem�nye. Hiszen �k elm�letileg jegyesek, �s m�gis �gy titkol�zik a v�leg�nye el�tt. �s Yuuri azt is mondta, hogy tudja, hogy nem lehet mindig ir�ny�tani az �lmokat - arr�l viszont egy sz�t sem, hogy Wolfram arr�l �lmodott, amit akart �s azt tette, amit akart -, teh�t minden bizonnyal meg�rten�.
R�ad�sul t�nyleg ideje lenne tennie valamit.

Gyors temp�ban �tk�szott az �gy m�sik v�g�be, �s �tkarolta az �ppen fel�llni k�sz�l� Yuuri derek�t.
A fi� meglep�d�tt, de miel�tt  mondhatott volna b�rmit is, Wolfram megsz�lalt:
- Na j�, elmondom. - Yuuri ezt hallva elmosolyodott, �s vissza�lt az �gyra, jegyes�vel szembe fordulva. - De csak mert a v�leg�nyem vagy!

Hossz� csend k�vetkezett. Yuuri v�rt, hogy Wolfram v�gre elkezdjen besz�lni, de hi�ba.
- Hallgatlak - sz�lalt meg a fekete haj� fi�.
Kezdett t�nyleg t�relmetlen lenni. Rem�lte, hogy ez el�g lesz a jegyes�t sz�ra b�rni.

Wolfram felh�zta a t�rdeit a mellkas�hoz, a takar�t az orr�ig mag�ra r�ntotta, �s kis haboz�s ut�n megsz�lalt:
- H�t… - R�vid sz�netet tartott, majd hadarva folytatta. - Azt �lmodtam, hogyegy�ttf�r�dt�nk, �s elmer�lt�l, �n megfogtalak, �s olyan j�l n�zt�l ki, �gyhogymeg�leltelek, �sazt�n el tudod k�pzelni, azut�n mondt�l valami illetlen dolgot, ez�rt pofon v�gtalak. - Mik�zben besz�lt, az arca egyre v�r�sebb lett, amit Yuuri is �szrevett. Mit �szrevett, le sem tudta venni a szem�t Wolframr�l.

Mikor a sz�ke fi� befejezte a besz�det, a p�r enyh�lni kezdett az arc�n, ezzel egy�tt pedig Yuuri is lassacsk�n r�eszm�lt, hogy az „egy�tt f�rd�s” r�sz ut�n semmi sem jutott el az agy�ig Wolfram besz�d�b�l.
M�rpedig nem tehetett �gy, mint aki hallotta, mert nem �gy volt. Miel�tt b�rmi m�sra gondolt volna - p�ld�ul, hogy mit kap ez�rt a fi�t�l -, megsz�lalt:
- Ne haragudj, nem figyeltem. El tudn�d mondani m�g egyszer?

Wolfram arckifejez�se el�sz�r d�bbentt�, majd d�h�ss� v�lt.
- Mi az, hogy nem figyelt�l?! Ne sz�rakozz velem, te csal�! - Felkapott egy p�rn�t, �s emelte a kez�t, hogy hozz�v�gja Yuurihoz.
- W��h, ne haragudj, Wolf, csak az el�bb olyan aranyosan n�zt�l ki! - Yuuri v�dekez�sk�ppen kezeivel eltakarta az arc�t, v�rva a p�rnat�mad�st.

Hi�ba.

Wolfram keze meg�llt a leveg�ben, r�gt�nz�tt t�mad�eszk�ze pedig kiesett a kez�b�l. Meglep�dve n�zett Yuurira.
- Hogyan?

Yuuri nem �rtette, hogy Wolfram min csod�lkozott ennyire. Azon gondolkozott, a fi� szimpl�n nem hallotta, amit mondott, vagy �gy akart visszav�gni az el�bbi�rt.

Ekkor Wolfram �jra megsz�lalt:
- De nehogy azt hidd, hogy ez v�ltoztat a t�nyen, hogy nem figyelt�l r�m! - Majd s�rt�d�tt arccal elfordult.
Igaz�b�l nem volt d�h�s, de valamivel lepleznie kellett a zavar�t.

Yuuri megfogta Wolfram v�ll�t, �s mag�val szembe ford�totta a fi�t. M�lyen a gy�ny�r� smaragdz�ld szemekbe n�zett. Wolfram elpirult, �s elford�totta a fej�t.
- Tudom, mit akarsz, de nem! M�r egyszer elmondtam, nem az �n hib�m, hogy nem figyelt�l!

Yuuri legsz�vesebben azonnal r�v�gta volna, hogy „Dehogynem!”, de ink�bb nem tette. Helyette magyar�zkodni kezdett:
- D-de na, jobban figyelek arra, amit l�tok, mint amit csak hallok… Ez�rt nincs okod d�h�snek lenni…
- Lehet, hogy d�h�snek lenni nincs okom, de m�g egyszer elmondani sincs - felelte Wolfram, m�g mindig elford�tott fejjel.
Esze �g�ban sem lett volna Yuurira n�zni.

Yuuri azonban pont ezt szerette volna. Nem tetszett neki ez a fajta t�rsalg�si m�d.
Egyik kez�vel Wolfram arc�hoz ny�lt, hogy maga fel� ford�tsa, m�sikkal tov�bbra sem eresztette el a fi� v�ll�t.

- M-mi a fen�t csin�lsz, te ny�lb�la?! - ki�ltott fel Wolfram.
Szavai ellen�re nem is pr�b�lt tiltakozni. J�lesett neki az �rint�s, de meg is lepte. M�r-m�r azt kezdte gondolni, hogy m�g mindig �lmodik.

Az arca v�szesen k�zel ker�lt Yuuri�hoz. Egyb�l esz�be jutottak az �lm�ban t�rt�ntek, �s ennek hat�s�ra egyre s�t�tebb p�r jelent meg arc�n.
A k�zels�get �rezve Yuuri is kicsit elbizonytalanodott, majd kiss� h�trah�k�lt.
Csak annyit szeretett volna, hogy norm�lisan tudjon besz�lni Wolframmal. Hogy l�ssa az arc�t, �s ki tudja olvasni bel�le, hogy t�nyleg d�h�s-e - Wolframt�l kitelik -, vagy ennyire nem akarja elmondani m�g egyszer - amit Yuuri maxim�lisan meg�rtett -, vagy mindkett�.

- Wolf… - sz�lalt meg Yuuri. - N�zz r�m, �s �gy v�laszolj arra, amit k�rdezni fogok. - Mivel a fi� nem reag�lt, hozz�tette. - Rendben?

Wolfram nem tehetett m�st - Yuurira n�zett.

Ekkor bek�vetkezett, amit el akart ker�lni… Hatalmas �nkontrollra volt sz�ks�ge ahhoz, hogy ne t�madja le Yuurit - ez�ttal nem p�rn�val vagy hasonl� eszk�z�kkel.
Sejtette, hogy jegyese mit akart k�rdezni - nan�, hogy nem adja fel! -, b�r az is megfordult a fej�ben, hogy valami olyat, amit nem akar hallani, de �ppen nagyobb probl�m�ja is volt, mint ezzel foglalkozni.
Hab�r…

- Rendben, elmondom m�g egyszer - mondta Wolfram megad�an, Yuuri pedig ezt hallva sz�p nyugodtan elengedte �t. - V�rj, ink�bb nem mondom.

Yuuri kezdett ideges lenni.
- Ne sz�rakozz, akkor most mondod vagy ne- ?!

Wolfram megszak�totta Yuuri d�hkit�r�s�t - ez�ttal nem egy cs�kkal, de tervei szerint az is k�vetkezni fog.
- Azt mondtad, jobban figyelsz arra, amit l�tsz, mint arra, amit hallasz, vagy nem? - tette fel a k�lt�i k�rd�st. Yuuri csod�lkozva b�lintott - nem �rtette, mit akart ezzel Wolfram. - Akkor most figyelj, mert ezt nem mutatom meg m�g egyszer!

Yuurihoz hajolt, �s megcs�kolta. Hirtelen elhat�roz�ssal, hezit�l�s n�lk�l, ak�rcsak �lm�ban.

Yuuri megdermedt. Semmi ilyesmire nem sz�m�tott - b�r ezek szerint kellett volna.
Amint meg tudott mozdulni, reflexb�l eltolta mag�t�l Wolframot.

A sz�ke mazoku arc�n l�tsz�dott a csal�dotts�g.
„Hogy is gondolhattam azt, hogy �gy fog reag�lni, mint �lmomban?”

Yuuri az ajkaihoz ny�lt. Elpirult, ahogy t�nylegesen felfogta, hogy �t Wolfram igenis megcs�kolta. �gy belegondolva semmi undor�t�t nem tal�lt benne.
Majd a cs�k el�tt hallottakba gondolt bele.
- E-ezt �lmodtad? - k�rdezte.
- T�bb�-kev�sb� - felelte Wolfram k�z�mb�s hangon.
- T�bb�-kev�sb�?
- �lmomban viszonoztad.
- H�t az pech.

Wolfram nagyon meglep�d�tt. Legal�bbis egy pillanat erej�ig, ut�na pedig d�h�s lett.
- Lehetn�l egy kicsit kedvesebb is, TE CSAL�! MI EZ A SZ�VEG?!
- Nem… iz�… �gy �rtem… az a pech, hogy… - kezdett menteget�zni Yuuri. - Sajn�lom, hogy nem teljes�lt az �lmod.

Wolfram haragja azonnal elsz�llt.
- Yuuri… - suttogta.
El�rehajolt, hogy �t�lelje a fi�t, de egy pillanatra meg�llt. - Szabad?
- Igen.

Wolfram a karjait Yuuri dereka k�r� fonta, Yuuri pedig nem ellenkezett, hanem f�l�nken viszonozta az �lel�st.
Egy darabig �gy maradtak, majd Wolfram hirtelen megsz�lalt:
- De honnan tudtad, hogy szeretn�m, ha val�ra v�lna az �lmom?

Yuuri lehunyta a szem�t.
- L�ttam rajtad, hogy csal�dott volt�l, mikor… �rted.
- Igen… - Wolfram elengedte Yuurit, �s h�tr�bb h�z�dott.

Yuuri r�n�zett a fi�ra. Kellemetlen�l kezdte mag�t �rezni, ahogy megl�tta Wolfram komoly, szinte f�jdalmat sug�rz� arckifejez�s�t.
„Ez miattam van? Ez a gy�ny�r� arc miattam ilyen szomor�?” - tette fel a k�rd�st mag�nak. „Azt nem akarom!”
Nem sokon m�lt, hogy hirtelen ne v�ltozzon Maouv�, de tal�n az vette r� arra, amit ezut�n tett.

Nem akarta Wolframot szomor�nak l�tni, k�l�n�sen nem miatta. M�gis ez t�rt�nt. De kital�lta, hogyan hozhatja helyre. Ha bocs�natk�r�sek k�zepette menteget�zni kezdene, az nem lenne szerencs�s v�laszt�s. Wolframot ilyen t�ren szavakkal neh�z meggy�zni.
Ellenben a tett mag��rt besz�l…

Wolframhoz hajolt, �s ajkait f�l�nken a fi��hoz nyomta.

Wolfram egy pillanatra megdermedt, majd szinte azonnal visszacs�kolt. Minden gondolatmenete megszakadt, csak a cs�kra koncentr�lt.
Nyelv�vel v�gigsim�tott Yuuri ajkain. A fi� r�snyire sz�tnyitotta �ket, engedelmeskedve a ki nem mondott k�r�snek. Wolfram a lehet�s�ggel �lve r�gt�n neki is l�tott Yuuri sz�j�nak felt�rk�pez�s�nek.
Karajival k�r�lfonta Yuuri nyak�t, hogy megk�nny�tse a saj�t dolg�t.

R�videsen a leveg�hi�ny miatt meg kellett szak�taniuk a cs�kot.

Yuuri arca kipirult, kapkodva szedte a leveg�t.
Nem sz�m�tott r�, hogy Wolfram �gy le fogja t�madni. De el kellett ismernie, j� volt. J�l tette, hogy ezt a m�dszert v�lasztotta, hogy helyrehozza, amit tett - nem mintha a vil�g legnagyobb b�ne lett volna, hogy nem hagyta, hogy Wolfram megcs�kolja, de mivel az csak egy hirtelen reakci� volt r�sz�r�l, �s r�ad�sul most j�tt r�, hogy ha nem reag�lt volna ilyen hamar, minden bizonnyal hagyta volna…
H�t… nem is sz�ks�ges tov�bb ragozni.

Wolfram gondolatai lassan visszat�rtek, ahogy elt�volodott Yuurit�l.
R�gt�n ki is mondta az els� k�rd�st, ami esz�be jutott:
- Ezt meg… mi�rt…?
-  Hogyhogy mi�rt….? Nem �lvezted? - k�rdezett vissza Yuuri csod�lkozva.

Wolfram elv�r�s�d�tt.
„Persze, hogy �lveztem, te ny�lb�la!” - v�laszolta meg mag�ban a k�rd�st. Hangosan viszont csak ennyit mondott: - A k�rd�semre v�laszolj… ny�lb�la.
- Ne h�vj ny�lb�l�nak! - ki�ltotta Yuuri �szt�n�sen. - K�l�n�sen ez ut�n nem mondhatod, hogy az vagyok!

�s �jra elt�rtek a t�rgyt�l.

Wolfram belegondolva elismerte, hogy igaza volt Yuurinak. Igaz�b�l, mikor hasonl� jelz�kkel illette, sem mindig gondolta komolyan. Egyszer�en megszok�sb�l mondta - de a b�szkes�ge nem engedn�, hogy ezt hangosan kimondja.
Gondolatait visszat�r�tve az eredeti t�m�hoz, annyit mondott:
- Tal�n most az egyszer t�nyleg nem. De igaz�n v�laszolhatn�l m�r a k�rd�semre!
- Azon lenn�k, de meg kellett v�denem a becs�letemet! - felelte Yuuri felh�borodva.
- Ch… becs�let… Hol van neked olyanod?
- WOLFRAM… Ha azt akarod, hogy v�laszoljak, ne mondj ilyeneket…! - sz�rte ki Yuuri a fogai k�z�tt.
Tudta, hogy ez nem �pp a legmegfelel�bb id�pont a vit�z�sra, de ha Wolframnak szabad, neki is.

Wolfram m�r �ppen mondani akart volna valamit, de ink�bb m�gsem tette. Ideges�tette, hogy �lland�an elt�rtek a t�rgyt�l. B�r m�r �gyis mindegy volt, az el�bbi romantikus hangulatnak annyi.

- Nem tudom, konkr�tan milyeneket ne mondjak, de befejeztem. Lenn�l sz�ves v�gre v�laszolni? - pr�b�lta visszaterelni a t�m�t. Igaz�n k�v�ncsi volt Yuuri v�lasz�ra.
- �hm… persze… - v�laszolt Yuuri. - De… mi is volt a k�rd�s?

Wolfram d�h�sen felki�ltott:
- TE MOST VICCELSZ?!
- Nem… vagyis igen…! Vagy… Nyugi, eszembe jutott!

A sz�ke fi� fels�hajtott. Legsz�vesebben besz�lt volna valamit, de tal�n - na j�, biztosan - ez az, amit Yuuri szerint nem k�ne tennie, r�ad�sul megint eltereln� a t�m�t.
- Akkor? - k�rdezte t�relmetlen�l. - V�laszolsz m�g ma?

Yuuri r�vid hat�ssz�net ut�n besz�lni kezdett.
- Az�rt csin�ltam, mert l�ttam, hogy nem �r�lt�l - j�, ez enyhe kifejez�s -, mikor el�tte eltoltalak magamt�l… �s ha magyar�zkodni kezdtem volna, az biztos nem seg�tett volna a helyzeten, mivel val�sz�n�leg nem hallgattad volna meg. - Ezt hallva Wolfram nem sz�lt semmit, de gondolatban el kellett ismernie, hogy igaza volt Yuurinak. - Meg azt�n… Nekem kellett megtennem, mert azt mondtad, nem mutatod meg t�bbsz�r. - Miel�tt felfogta volna, mit is mond, k�s� volt.
- Ch, arra bezzeg figyelt�l - fordult el Wolfram s�rt�d�tten. De hirtelen meglep�dve visszafordult. - V�RJ, MI?! Ha �n nem teszem meg, akkor… te? Hogy �rted ezt?! - k�rdezte csod�lkozva, egyre v�r�sebb arccal.
- H-h�t… - Yuuri gondolkozni kezdett, mik�zben egyre jobban elpirult. - �-�n sem tudom pontosan. De… azt hiszem, az�rt, mert… �n magam is… akartam.

Wolfram erre t�nyleg nem sz�m�tott. De nagyon boldogg� tette. Yuuri csak �gy kimondta!
De ha t�nyleg akarta, akkor…
… nem fog tiltakozni az ellen, amit tenni fog.

- Megmutatni t�nyleg nem fogom t�bbsz�r - felelte egy vigyor k�s�ret�ben. - M�r tudod, mit �lmodtam. Ez�rt ez ink�bb „ism�tl�s” lesz, mint „megmutat�s”.
- Ezt meg hogy �-…? - Miel�tt Yuuri b�rmit is k�rdezhetett volna, Wolfram ajkai bel�fojtott�k a sz�t.

Lassan Yuuri felfogta a helyzetet, �s ezt k�vet�en gondolkod�s n�lk�l visszacs�kolt.
�tkarolta Wolfram derek�t, �s k�zelebb h�z�dott a fi�hoz.
Egy pillanatig sem �rdekelte, hogy helyes-e, amit csin�l - volt el�g ideje megszokni, hogy a jegyese egy fi� -, csak annyit tudott, hogy nem volt ellen�re a dolog, s�t, akarta is.

Wolfram led�nt�tte Yuurit az �gyra, mik�zben tov�bb cs�kolta.
A fi� s�t�tk�k pizsama fels�je al� ny�lt, kicsit feljebb h�zva azt.
Yuuri megszak�totta a cs�kot, �s er�tlen hangon megsz�lalt:
- Ne… Wolf… - Wolfram keze meg�llt a mozdulat k�zben. - Ne itt… B�rki bej�het…

Yuuri felt�p�szkodott, �s m�r felk�sz�lt, hogy esetleg tov�bbi magyar�zatra lesz sz�ks�ge, de amint Wolfram szem�be n�zett, r�j�tt, hogy m�gsem.
A sz�ke fi� ugyanis nem v�rt semmi ilyesmit.

Hihetetlen�l boldog volt. Ha tudta volna, hogy csak el kell mondania Yuurinak, hogy mit �lmodott, m�r r�gt�n, mikor fel�bredt, megtette volna. De v�g�l is m�r mindegy volt, elv�gre akkor se t�rt�nt volna sokkal m�sabban.

Megfogta Yuuri kez�t, �s a f�rd� fel� vette az ir�nyt, maga ut�n h�zva a fi�t.

- H-hov� megy�nk? - k�rdezte Yuuri meglepetten.
- A f�rd�be! - j�tt az egyenes v�lasz.

Yuuri azonnal kapcsolt.
- Ja, �rtem, nyugi! - Gondolta, hogy mi fog t�rt�nni, de m�r t�nyleg nem volt ellene.
S�t…

- Aj�nlom is, hogy �rtsd! - ki�ltott h�tra Wolfram.
De szavai ellen�re sem tudta visszatartani mosoly�t.
- Persze, hogy �rtem! - ki�ltotta vissza Yuuri. - Mert a f�rd�be nem mennek be csak �gy… - � is mosolyogva folytatta. - Meg am�gy is azt �lmodtad, hogy ott voltunk. - Wolfram erre elpirult, de nem sz�lt semmit. - Meg azt�n… - a mosoly el�gedett vigyorr� sz�lesedett - neked sem �rtana egy „kezel�s”… -  Yuuri a Wolfram b� h�l�ing�n �t j�l kivehet� „probl�m�ra” mutatott.
- YUUURI! - Wolfram - �g�v�r�s arccal - vill�mgyorsan megfordult, �s lekevert egyet a meglep�d�tt jegyes�nek (persze a jobb arc�ra - dupl�n az�rt nem lesznek eljegyezve).
- Au! Legk�zelebb nem tudn�l kisebbet �tni?  - Yuuri maga sem �rtette, mi k�sztette arra, hogy az el�bbit kimondja, de az�rt elismerte, most az egyszer tal�n jogos volt az a pofon.
- Nem �t�k, ha nem �rdemled meg! - v�gott vissza Wolfram.
Sz�m�thatott volna r�, hogy Yuuri �szreveszi. Az eg�sz t�l sz�p volt ahhoz, hogy �gy maradjon…

V�geredm�nyben �gy volt teljes a dolog. � akarta annyira, hogy teljes�lj�n az �lma, h�t most tess�k, mindennel egy�tt megkapta.

Sz�val Wolfram t�nyleg nagyon boldog volt.
„Az �lmom… v�gre val�ra v�lt” - fogalmazta meg mag�ban.
„V�rjunk, nem is.
Hiszen…
Enn�l jobbat �lmodni sem tudtam volna!”

V�ge
2013. 04.07.

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.