Yuuri h�tulr�l �tkarolta a jegyese derek�t.
Wolfram meglep�dve fordult h�tra.
- Yuuri…? - Majd a szok�sos, szemreh�ny� hangnem�re v�ltott. - Mi az, te csal�?!
- Szeretlek - suttogta a fi�.
Wolfram egy pillanatra megdermedt, majd csak ennyit mondott:
- Tudom. - Ujjaival v�gigsim�totta Yuuri k�zfej�t.

Yuuri a kezei k�z� fogta Wolfram arc�t, majd gyeng�den megcs�kolta a sz�ke fi�t. Wolfram nem ellenkezett, ajkait r�snyire nyitva adott utat Yuuri nyelv�nek - ami a cs�k kezdeti gyeng�ds�g�vel ellent�tben egyre hevesebben t�rt el�re. Wolfram nyelve is megmozdult, k�s�rletet t�ve az ir�ny�t�s �tv�tel�re.
Heves cs�kcsat�t v�vtak, mik�zben Yuuri visszacs�sztatta a kezeit Wolfram derek�ra, szorosan k�r�lfonva azt. Wolfram pedig Yuuri v�ll�t fogva h�z�dott egyre k�zelebb a fi�hoz. �gy�kuk �ssze�rt, amit �rezve Yuuri egyre ink�bb kezdte elvesz�teni az �nuralm�t - amivel r�gebben valahogy nem volt ilyesmi probl�ma.

Mikor ajkaik elv�ltak egym�st�l, Yuuri - tov�bbra is mag�hoz k�zel tartva Wolframot - az �gyuk fel� indult. Oda�rve �vatosan lefektette r� a fi�t.

- Ne haragudj, Wolf… - sz�lalt meg. - Nem b�rom tov�bb.

Majd kicsatolta Wolfram �v�t, �s a fi� mellkas�t szabadd� t�ve el�sz�r a kulcscsontj�ra nyomta ajkait.

- Ne k�rj bocs�na- Ah… - Wolfram halkan felny�g�tt, ahogy Yuuri ajkai er�sebb „t�mad�st” m�rtek b�r�re.

Majd Yuuri lefel� kezdett haladni jegyese fels�test�n, am�g akad�lyba nem �tk�z�tt - eg�sz pontosan a fi� nadr�gj�ba.
V�gigsim�tott az ott j�l l�that� dudoron, mire Wolfram felny�g�tt.
Yuuri ezen felb�torodva Wolfram nadr�gj�ba ny�lt.
- Yuuri…! Ah… ne! - pr�b�lt ellenkezni a sz�ke fi�.

Yuuri egy pillanatra meg�llt.

- Ne haragudj… Mondtam… nem b�rom tov�bb… visszatartani magam…
- Igen?! - csattant fel Wolfram �g�v�r�s arccal. - Majd �n seg�tek, hogy b�rd! - �s egy j�l ir�nyzott r�g�ssal lel�kte mag�r�l Yuurit.
A fi� hangos puffan�ssal �rt a padl�ra.

A z�rt ajt� el�tt elhalad� Konrad figyelmes lett a h�l�szob�b�l kisz�r�d� zajokra.
Nem �llt sz�nd�k�ban hallgat�zni, de Wolfram ki�lt�s�t �s a puffan�st hallva jobbnak l�tta, ha k�szenl�tben �ll arra az esetre, ha sz�ks�g lenne k�zbel�p�sre. Nem lett volna j�, ha az �ccs�nek vagy �fels�g�nek b�rmi baja esik - pl�ne nem, ha egym�s �ltal.

Yuuri a h�t�t tapogatva �lt fel.
- Persze, nem b�rod… - folytatta Wolfram a szemreh�ny�st. - Komolyan… mit akarsz, te ny�lb�la?
Yuuri fej�t elford�tva, egy durc�s kisgyerek�hez hasonl�t� hangnemben felelt:
- T�ged…

Wolfram megd�bbent. Alig egy kis id�n bel�l ez m�r a m�sodik alkalom volt, hogy meglepte �t Yuuri egyszavas v�lasza.
Meglepetts�g�t leplezve s�hajtott egyet.
- Idi�ta… M�r mi�ta a ti�d vagyok…
- De… - Yuuri elv�r�s�d�tt. - �gy �rtem… m�shogy…
- Akkor vegy�l el - v�gta r� Wolfram.
Yuuri arca m�g v�r�sebb lett, majd pr�b�lt valami �rtelmeset kiny�gni:
- D-de �n �gy �rtem…
- Mondtam m�r: addig nem engedek semmi olyat, am�g nem vagyunk h�zasok!

Yuuri nagyon meglep�d�tt.
„Sz�val m�r akkor tudta, mit akarok, amikor m�g csak c�loztam r�” - gondolkozott.

- Wolf… - sz�lalt meg hirtelen elhat�roz�ssal - ha ez a helyzet, �n… Nem, ezt am�gy is… - Egy kis id�re meg�llt. - Sz�val… ezek ut�n… szeretn�lek teljesen magam�nak tudni.
Wolfram azonnal meg�rtette a jegyese szavait, �s v�laszk�pp megcs�kolta a fi�t.

Konrad elsietett az ajt�t�l. T�bbet is hallott, mint kellett volna.
Mosolyogva s�t�lt v�gig a folyos�n. Szinte mindenki, aki szembej�tt vele, megk�rdezte a j�kedv�nek ok�t.
Nem telt sok id�be, hogy minden, a kast�lyban tart�zkod� ember izgatott legyen, �r�mm�morban �sszon, vagy �pp l�tsz�lagos nemt�r�d�ms�ggel l�sson munk�hoz.

Pedig Konrad minden �t k�rdez�nek csak ennyit v�laszolt:
„Olyb� t�nik, elkezdhetj�k megszervezni �fels�ge esk�v�i cerem�ni�j�t.”

V�ge

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s