A  Nap lassan lement.

Két fiatal shinobi ugrált fáról fára, miközben szidták egymást, és néha végtagjaik is csatlakoztak a vitához. Percek után lassítottak a tempón, majd egy folyóparton megálltak.

- Meg akarsz halni? - tette fel a kérdést fenyegetés céljából a magasabbik.

- Hülye vagy?! - nézett riválisára a kérdezett.

Igen, ők ketten Uchiha Sasuke és Uzumaki Naruto. Egészen kicsi koruk óta mindig le akarják győzni egymást, de valahogy sosem sikerült.

Éppen farkasszemet néztek, szemeikből gyakorlatilag villámokat szórva a másik felé.

- Mit mondtál? - Sasuke tett egy lépést előre, még mindig gyilkos szemekkel (igen, sharingan) méregetve az előtte állót.

A mozdulattól arcuk közelebb került egymáshoz, úgyhogy Naruto hátrálni kezdett, miközben magyarázatot adott tettére:

- Ne gyere ilyen közel hozzáá... - De nem tudta befejezni, mert ahogy hátrébb lépett, megcsúszott a mögötte lévő folyó partján.

- Vigyázz, te szerencsétlen! - kiáltotta Sasuke, miközben sikeresen elkapta a szőke fiú kezét.

A mentőakció nem sült el valami jól. Mind a két fiú egyensúlyát vesztette, majd Naruto a vízben, Sasuke a folyópart talaján landolt.

 

[...]

 

- Ba-barom Uchiha, m-most ö-örülsz? - kérdezte Naruto, aki mellesleg éppen fázott.

Mondjuk nem is csoda, mert tiszta víz volt, na meg egy szál alsónadrágban állt összekulcsolt karokkal.

- Rohadtul... - kapta Sasukétől a választ, akinek szerencsére csak az egyik keze lett vizes, viszont fájt mindene. - Még mindig nehezen veszem a levegőt... miattad. - Ugyanis ahogy Naruto magával rántotta, nem túl szép találkozást bonyolított le a földdel.

- N-nem k-kértem, ho-hogy megfo-fogd a-a kezem! - nyújtotta ki a nyelvét Naruto.

 

De Sasuke éppen mással volt elfoglalva. Próbált nem a dobéjára nézni, úgyhogy kicsit le is maradt tőle. Már a vizes fiú látványától is a hideg rázta, közben érezte, ahogy arcából árad a forróság -amit ő annak titulált be, hogy meleg van, de mégis fázik.

- Nézz m-már i-ide, ha ho-hozzád be-beszélek! - Naruto próbált elérni valami hatást, de kicsit nehéz volt úgy, hogy fogai másodpercenként koccantak össze.

A feketehajú fiú levette sötétkék felsőjét, és odanyújtotta a meglepődött szőkének. Nincs is olyan meleg.

- Vedd fel - utasította.

- D-de te ne-nem fá-fázol? - vizsgálta az elétartott ruhadarabot a fiú.

 Azt hitte, képzelődik. Ez tényleg az a büszke Uchiha, akivel eddig annyit veszekedtek?

- Biztos nem annyira, mint te - hangzott a válasz. Ha tudnád, hogy akkor fázom, ha a vizes képedre nézek...

Naruto, mivel reszketett a hidegtől, csak jól megnézte a pólót -pechjére rajta volt az Uchiha-címer-, majd kelletlenül vette magára.

Sasuke alig bírta elfojtani a nevetést, amikor meglátta a fiú hátán klánja címerét, de azért magában elismerte, hogy rosszabbra számított.

Naruto morgások közepette kinyögött egy 'Kösz'-t, és megfordult, várva a gúnyos nevetést. De amint Sasukére nézett, megállt benne az ütő. Az Uchiha fiú felsőtestét - amiről az előbb került le a ruha - ütések nyomai és zúzódások borították. A szőke rögtön elkezdte tapogatni őket, a sérülések gazdája pedig minden egyes érintést követően fájdalmasan felszisszent.

- Hogy... szerezted ezeket...? - kérdezte Naruto, a "kínzást" még most sem hagyva abba.

- Mit... gondolsz? - szűrte ki Sasuke a fogai közt szemrehányóan. - Segíteni akartam neked, de te magaddal rántottál... Gondolom...

Narutónak támadt egy kisebb lelkiismeret-furdalása, amint felfogta, hogy riválisa mire céloz, de utána rögtön elmúlt, mikor rájött, hogy éppen mit is csinál. Azonnal elrántotta a kezét Sasuke mellkasáról, közben gondolatban párszor fejbevágta magát. A feketehajú fiúnak is leesett, hogy ez milyen félreérthető volt.

Ezt követően mindketten jobbnak látták, ha nem mondanak semmit.

Aztán Naruto hirtelen mégis megszólalt:

- Teme... Nem kéne már hazamennünk? Sötétedik.

A szólított csak megrántotta a vállát:

- Nem mondod... És merre induljunk?

A szőke kis gondolkodás után mutatóujjával a folyó felé bökött:

- Arra!

- Dobe... ott a folyó van. Nem ugrottuk át idefelé jövet - magyarázta Sasuke lassan és tagoltan. - Csak te estél bele - vigyorgott, de mikor eszébe jutott, hogy ő sokkal rosszabbul járt, inkább abbahagyta.

- Akkor arra! - bökött egy domb felé.

- Gondolkozz... Fákon ugráltunk ide...

Naruto megfogadta a teméje tanácsát, és tényleg gondolkozott.

- Megvan! Arra! Ott az erdő! -kiáltotta diadalmasan.

- Már alszol is, vagy tényleg ilyen hülye vagy?

A szőke fiú duzzogni kezdett, és készült, hogy beszóljon, de hirtelen eszébe jutott valami, úgyhogy inkább azt mondta:

- Na, figyelj! Felmászom egy fára, és a tetejéről megnézem, hogy merre van Konoha!

Várta Sasuke elismerő pillantását - ha már szóban úgysem várhat semmit-, de sajnos csalódnia kellett:

- Szóval még ébren vagy... Akkor a második lehetőség.

Naruto ezt  - mivel kivételesen gyorsan fogta fe l- már nem engedte el a füle mellett:

- Nincs jogod hozzá, hogy ilyen sértéseket vágj a fejemhez! - ordította magából kikelve. - Legalább mondanád meg, hogy mi a bajod az ötleteimmel!

- Akkor figyelj - kezdte higgadtan a fiú. - Te felmásznál egy fára. Gondolkozz: Mit látnál a tetejéről ilyen sötétben?

A szőke körbenézett. Tényleg alig látott valamit. Most lett igazán dühös:

- Ez is miattad van! Ha nem játszattál volna velem kitalálósdit, már rég hazafelé tartanánk! Ha olyan okos vagy, akkor ki vele: MÉGIS HOGY JUTUNK HAZA?!

Az Uchiha fiú szinte idegesítő nyugalommal válaszolt erre is:

- Ma már sehogy. Bármivel próbálnánk, nem tudnánk akkora fényt adni, hogy messzire is lássunk. Itt fogjuk tölteni az éjszakát, reggel pedig ha világos lesz, mászhatsz a fádra, és hazamegyünk.

Naruto ledöbbent. Egyrészt mert ritkán hallani Sasuke szájából ilyen hosszú szöveget, másrészt meg tényleg mindent meg tud magyarázni.

Utána egyből kiakadt:

- Miii?! Azt mondod, hogy egy ismeretlen helyen kell aludnom, ráadásul veled?!

- Hidd el, én sem így képzeltem el egy éjszakát a szabadban... - Talán úgy még oké lenne, hogy tudom, hol vagyunk, sátorban alszunk, és jó messze tőled...

- Tényleg nincs más lehetőség? - kérdezte Naruto, jóval halkabban.

Sasuke megrázta a fejét.

A kérdező rosszkedvűen elballagott a vizes ruháiért. Inkább nem akart újabb balhét kezdeni, mert a teméje még megharagudna rá, és reggel nem keltené fel.

 

[...]

 

- Szóval akkor hogy lesz az alvás? - nézett fel a szőke fiú, miközben narancssárga nadrágját szárította a gyorsan összehozott tűznél.

- Felváltva. Amíg egyikőnk alszik, másikónk figyel - válaszolta a feketehajú.

Örömmel nyugtázta magában, hogy egy ideje nem fázik. Mondjuk persze, mivel ő is a tűznél ült, a Narutóval ellentétes oldalon.

- Értem. - De lassan szárad a gatyám!

Egy darabig szótlanul ültek. Naruto kínosnak érezte a csendet, és eszébe is jutott valami, amit már régóta meg kellett volna kérdeznie, csak mindig elfelejtette:

- Amúgy - társa felnézett - mi a véleményed Sakuráról?

A kérdezett meglepődött.

- Hogy mi a véleményem?

A szőke pirulva bólogatott.

Sasuke elgondolkozott. Szóval tetszik neki a csaj. Ezesetben... legyen egy jó napja...

És ki is mondta, amit gondolt:

- Idegesítő. Tied lehet.

Naruto, ha lehet, még jobban elpirult, majd mentegetőzni próbált:

- Nem azért kérdeztem, csak... csak Sakura megkért rá!

- Persze - mosolyodott el a feketehajú (ilyet is ritkán látni), közben körbenézett, és egy alvásra alkalmas fa felé indult. - Na, én megyek aludni. Kelts fel, mielőtt kidőlsz.

- Ne!

Sasuke megfordult.

- Netán félsz egyedül a sötétben? - gúnyolódott.

- Fordulj fel... Csak szokatlanul sokat beszéltél, és... beszélgetni szeretnék még veled!

- Én meg aludni.

- Várj már! Sakura-chan megbizatását kéne teljesítenem!

A feketehajú fiú nagyot sóhajtott, és visszaült oda, ahonnan az előbb felállt.

- Milyen "megbizatás"? -kérdezte.

- Hát... ha ő nem tetszik, akkor mégis melyik lány?

- Egyik se - vigyorgott Sasuke. És ez nem is hazugság.

Arra számított, hogy most Naruto megtudta, és békén hagyja végre. Hát, nem jött be:

- Ez komoly?! Nem értelek! - kiáltozott a szőke. - Pedig te bárkit megkaphatnál, akit csak akarsz!

- Nem egészen - szaladt ki az Uchiha fiú száján. Mikor észrevette, hogy kimondta, legszívesebben jól pofán vágta volna magát.

Naruto ránézett.

- De nem azt mondtad, hogy senki se tetszik? Akkor kit akarsz megkapni?

Sasuke érezte, hogy kezd rossz irányba menni a beszélgetés (na meg, hogy az amúgy sápadtfehér arca kezd vöröses színűvé válni). Most kéne felállnia, és azt mondania, hogy már tényleg megy aludni. Meg is tette. De a dobéja nem hagyta:

- Addig nem mész sehova, amíg nem válaszolsz a kérdéseimre!

- Tényleg? - Azzal az előzőleg kiszemelt fa felé vette az irányt.

- Jó, felőlem ott is lehetsz! De kicsit nehéz olyan hangosan kiabálni, hogy ott is halljad!

A feketehajú nem szólt semmit, csak próbált úgy dőlni a fatörzsnek, hogy kényelmes legyen.

- Na, sikerült elhelyezkedni? Akkor most már válaszolhatsz! - kiáltozott kitartóan a szőke.

Sasuke lehunyta a szemét, és próbált nem figyelni az egyszemélyes hangzavarra.

Összvissz annyit kell tennie, hogy úgy csinál, mintha aludna. Naruto meg majd feladja.

De mint ezen a napon annyi minden, ez sem jött neki össze.

Tízpercnyi dumahallgatás után a dobéja helyett ő adta fel:

- Akkor... Mire válaszoljak? - szólalt meg beletörődve.

Naruto hatalmas vigyorral a képén tette fel a kérdést:

- Azt mondtad, hogy senki se tetszik. És...

- Nem azt mondtam.

- De! Amikor megkérdeztem, hogy ki tetszik neked...

- Nem azt kérdezted.

- Hanem?

- ...Ez is olyan kérdés, amire válaszolnom kell? - kérdezte Sasuke unottan.

- Az! Beszélj!

A fiú meg akart kockáztatni egy újabb hallgatást, de eszébe jutott az előbbi - úgyhogy inkább csak abban reménykedett, hogy a szőke elég hülye ahhoz, hogy ne essen le neki - és válaszolt:

- Azt kérdezted, hogy melyik lány tetszik.

- Igen, és te azt mondtad, hogy... Basszus! - csapott a homlokára Naruto.

Sasuke nyelt egyet. Hülyébbnek képzelte a dobéját. De ha rájött...

- Tehát tetszik neked valaki - összegezte a tényeket a szőke -, de az a valaki nem egy lány, hanem egy...

- ...fiú -fejezte be a mondatot a feketehajú. - De erről egy szót se másnak.

Bár lehet, hogy Sakurának mondani kéne. Egyből leszállna rólam...

Naruto kicsit meglepődött, de utána folytatta a kérdéssorozatot:

- Rendben. És azt megtudhatnám, hogy ki? Nem mondom el neki, eskü.

- Nem. Jó éjt - válaszolta Sasuke, majd elhelyezkedett.

Legalábbis próbált, mert a fa törzse mindenhogy elég hideg volt.

Kellett nekem kinyitnom azt a nagy pofámat. Remélem, mást nem szed ki belőlem.

A szőke fiú mostmár békén hagyta a teméjét.

Valami ilyesmire számított. Az is elég furcsa volt számára, hogy Sasuke csak úgy kimondta, hogy fiút szeret. De ugyan kit? Nézzük csak... Shikamaru? - Nem, vele nem jön ki jól. Gaara? - Végülis, hasonlítanak. Neji? - Szintúgy. Esetleg valamelyikőjüket...  Áh, ha igaz az, amit mindig hangoztatnak, hogy az ellentétek vonzzák egymást... Bakker! - Naruto fejében visszhangozni kezdtek az ismerős mondatok: "Naruto és Sasuke...  mint fény és sötétség." "Tudod Naruto, te és Sasuke annyira különböztök egymástól, hogy jobban nem is lehetne."  - Sokszor hallott már ehhez hasonló szavakat.

Na ne! Ez hülyeség! ...de mi van, ha igaz...? Lehetséges, hogy akit Sasuke szeret, az...

Én vagyok?

 

[...]

 

Naruto végre sikeresen megszárította minden ruhadarabját, ami jó hír, mert már nagyon álmos volt, és a tűz is alig parázslott.

A Sasukétől kölcsönkapott felsőt átcserélte a sajátjára. Nadrágját már korábban felvette, ugyanis az száradt meg leghamarabb. Nagy nehezen elvonszolta magát ahhoz a fához, ahol a feketehajú fiú aludt (?).

- Teme... Sasuke... Ébresztő... - Próbálta felkelteni az Uchiha fiút, miközben egyre közelebb kúszott hozzá.

Sasuke - nem tudni, hogy ébren volt-e, vagy aludt - magához húzta a meglepődött Narutót.

A szőke óvatosan felnézett, és amint látta, hogy a teméje szeme csukva van, átkarolta a fiú derekát, majd elnyomta az álom.

 

[...]

 

Két fiú aludt egy fa tövében. A magasabbik éjfekete haján meg-megcsillant a holdfény. Szemei csukva, szája résnyire nyitva. Karjaival átfogta az ölében fekvő szőkét, aki szintén csukott szemmel, de mosolyogva karolta át a feketehajút.

 

[...]

 

Sasuke ébredezni kezdett. Pár pillanat alatt tudatosult benne, hogy hol is van, és miért. Kicsit fázott.

Amint megmozdította a nyakát, rájött, hogy rohadtul kényelmetlen pózban aludt. Vigyázva, hogy ne ébressze fel Narutót, kinyújtózott. Nem jött neki össze, ugyanis a szőke kinyitotta a szemét. Álmosan mérte végig teméjét, aztán próbált visszaaludni. Mikor érezte a fiú kezét az arcán, azonnal magához tért:

- Sasuke? Mit...? - nézett a szólított szemébe.

A feketehajú csak most fogta fel, hogy mit csinált. Ijedten húzta vissza karját, miközben arca egyre vörösebb lett.

Percekig bámultak egymásra. Naruto azon gondolkozott, hogy most kideríthetné, igaz-e a tegnapi elmélete. De vajon csak azért tenne bármi olyat?

Nem, volt ott valami más is. Valami, ami arra késztette, hogy hozzábújjon Sasukéhez.

- Most már elmondod, hogy ki tetszik? - kérdezte halkan.

- Végül is... valamikor úgyis megtudnád... - felelte a feketehajú. - De ha nem baj, inkább szavak nélkül válaszolok.

- Nyugodtan.

- Nem leszel mérges?

Naruto kicsit tanácstalan lett. Nem mondhatja azt, hogy nem lesz, mert ha például egy pofont kapna válaszul, az elég dühítő lenne.

- Igyekszem nem az lenni... - nyögte ki végül, majd kicsit összébb húzódott, szemét összeszorította, az ütésre várva.

Ez azonban elmaradt. Egy kezet érzett az álla alatt, ami megemelte a fejét. Kinyitotta a szemét. Sasuke arcával találta magát szembe. Az Uchiha fiú tétovázott, de látva a szőke tekintetét, megadta a "válasz"-t: egy puszit Naruto szájára, ami pillanatokon belül csókká mélyült el.

"Te vagy, akit szeretek" - üzente Sasuke.

"Tudom. Örülök"  - válaszolt Naruto gondolatban.

Ajkaik elváltak egymástól.

Ekkor vették észre magukat (hányadjra is?). Mindkettőjük arca egyre vörösebb árnyalatot vett.

- Én csak... -próbált mentegetőzni a feketehajú még mindig vörösen. - Ööhm... Lassan indulhatnánk haza...

- I-igen... Most már elég világos van - engedett a téma terelésének a szőke, majd egy elég magas fa felé indult, hogy felmásszon rá.

 

[...]

 

- Jól megfigyeltem, arra kell mennünk! - bökött Naruto egy olyan irányba, aminek előző este a közelébe se metugatott. Megfogta Sasuke kezét, majd rohanni kezdett Konoha felé, maga után rángatva a teméjét. A fiú gyorsan felzárkózott, pár pillanat múlva pedig már egymás mellett futottak. Még most sem engedte el egyikőjük sem a másik kezét.

 

 

A Nap már felkelt. Két fiatal shinobi ugrált fáról fára, teljes egyetértésben, egymás kezét fogva. Mindketten tudták, hogy ez nem fog sokáig tartani, és hamarosan újabb balhéba kezdenek.

De ez most nem érdekelte őket.

 

________________________________________

 

The End

Súgó Még nincs hozzászólás.