- Senrou, te gyerek-megrontó!

Kazuhi meglepetten követte szemével a szemüveges feketehajú férfi után repülő párnárt, amely a szoba másik végében álló hosszúhajú férfi kezét hagyta el.
Ez megszokott volt számára, az viszont kevésbé, hogy a konfliktus tárgya - a fiatal Sanome herceg - védekezőn molesztálója elé állt, és megszólalt:
- Narushige-san, Chigusa nem is csinált semmit!
- Semmit, ami Rakannak ellenére lenne - vigyorgott elégedetten a "megmentett" Chigusa, miközben átkarolta az előtte álló fiú derekát.
Narushige pedig ezt látva ide-oda kapott, hogy valami jó nagyot ütő tárgyat találjon, közben a "perverz" szót morogva.

- Hagyd, be kell látnod, hogy egymásra találtak - szólalt meg a szőke, tollseprűre emlékeztető módon felkötött hajú fiatal férfi.
Hirtelen ötlettől vezérelve testvéréhez fordult.
- Kazuhi, ugye te is úgy látod, hogy nincs értelme beleavatkozni?
- He? - pislogott a kérdezett, majd egy pár pillanat múlva felfogta a kérdést. - Nincs hát... azt hiszem.

Narushige elgondolkozott. Valóban úgy tűnt, Rakan vevő lett Chigusa perverziójára, sőt, néha még adta is alá a lovat. Gyerekes dolog - pedig többször hangsúlyozta, hogy Toujinál érettebbnek tartja magát - megszokásból támadni az idővel változó helyzet mérlegelése nélkül.
Azért csak óvatosságból az elválaszthatatlan pár után osont a kertbe.

- De ugye igazam van? - szólalt meg Touji.
- Szerintem igen - felelte bátyja.
- Tudod, többé-kevésbé megértem Chigusát. Ösztönösen jön, hogy minél jobban ki akarod mutatni a vonzalmat a számodra igazán fontos embernek...
Kazuhi felnevetett.
- Mitől kezdtél hirtelen ilyen felnőttesen gondolkozni? Ez nem vall rád - mosolygott.
- Mondtam, átérzem - felelte Touji. - És igenis tudok éretten viselkedni - morogta inkább magának.
- Hallgatlak! - Kazuhi átkarolta testvére vállát.

A szőke fiú arcán enyhe pír jelent meg. Hezitált, hogy belekezdjen-e. Végül az igen mellett döntött.
- Tudod, olyan furcsa, hogy ennyi év után hirtelen azt mondják nekem, van egy bátyám. Ugyanakkor igazán jó érzés, hogy nem vagyok egyedül. - Hatásszünetet tartott. - Egyszer valakitől azt hallottam, az ember sokszor a "másik felét" keresi az életében, legyen az elvesztett szülő vagy testvér. - Újabb hallgatás. - Nem tudom, így van-e. De ha igen, én megtaláltam ezt az embert.
Átölelte bátyját, aki erre karjait szorosan öccse köré fonta.
Így álltak hosszú pillanatokig, majd mikor elváltak, egymás szemébe néztek. Touji meghatározhatatlan érzelmet fedezett fel Kazuhi tekintetében.
Aki meg is szólalt.
- Ez nem normális.
Kicsit közelebb hajolt Toujihoz.
- Hogy érted...? - A fiú hangja kissé megremegett.
Valójában volt egy sejtése. És ő is ugyanezt gondolta.
Ujjaival végigsimította Kazuhi arcát. Több se kellett, egy pillanat múlva forró ajkakat érzett sajátján. Ő pedig hezitálás nélkül visszacsókolt.
Hosszú, vágytól fűtött csók volt ez, mindketten ki akarták élvezni teljes valójában.

Csakhogy ekkor tért vissza az imént távozott háromfős menet. A két testvér csak akkor eszmélt fel, mikor fémes csattanást és elfojtott "mi a fene?" motyogást hallottak.
Mint akibe villám csapott, váltak szét rákvörös arccal. Érezték, hogy ebből nem jönnek ki jól.

Narushige lélekjelenlétét - és karddá alakult kígyóját összeszedve - csak ennyit mondott:
- Nem kérdezek semmit. Rosszabbak vagytok, mint Senrou.
- Narushige-san, hogy mondhatsz ilyet? Ez nem igaz! - kelt barátaik védelmére Rakan.
- Ezek szerint beismered, hogy Senrounál nincs rosszabb?
A fiú zavarba jött.
- Izé... nem úgy...
Chigusa a hercege vállára tette a kezét.
- Tudom, Rakan, én hiszek neked - mosolygott.
- Persze, hogy hiszel... - morogta Narushige.

Kazuhi és Touji összenéztek. Ez az aprócska vita elterelte a figyelmet az eredeti problémáról.
Probléma...?
A szerelemben mi a probléma?
Igazából lehet, hogy meg se lepődtek volna, ha nem két férfi, ráadásul két testvér között van. Előbbi persze Chigusa óta nem jelentett akkora sokkot, de utóbbit nem lehetett kimagyarázni. Illetve de, ahogy azt korábban Touji elmondta. De kérdés, hogy a többiek mennyire értenék meg így, épp szembesülve a szituációval, amit a két testvér is csak most fedezett fel.
Így hát amíg Rakan előadást tartott Narushigének a szerelemről és védte saját párját, az eredeti konfliktus okozói észrevétlenül elhagyták a helyiséget.

Majd megbeszélik.
Majd.
Később.
Túlságosan újszerű és csodálatos volt az egész ahhoz, hogy a magyarázkodással foglalkozzanak.

Kazuhi átkarolta Touji derekát.
- Gyere, sétáljunk kicsit.
Öccse boldogan tett eleget a javaslatnak.

Vége