Csak egy �tlagos nap volt.

Yuuri hazat�rt birodalm�b�l, �m ez�ttal nem egyed�l vagy mind�ssze bar�tja, Murata t�rsas�g�ban - �desanyja, Miko ind�tv�nyoz�s�ra mag�val hozta udvartart�s�nak n�h�ny tagj�t: Konradot, Gwendalt, G�ntert �s persze Wolframot.

Miko hatalmas mennyis�g� eb�ddel v�rta a kis t�rsas�got, ev�s k�zben pedig alaposan kifaggatta �ket. Majd eb�d ut�n egy remek - legal�bbis � �gy gondolta, hogy az - �tlettel �llt el�:
- Yuu-chan, mi�rt nem viszed el Wolf-chant egyet s�t�lni?
- De anya, m�r a m�ltkor k�rbevezettem �ket - felelte Yuuri, furcs�llva a k�rd�st.
- H�vj mam�nak, Yuu-chan! A s�t�t �gy �rtettem, hogy am�g itt vagytok, �n le tudom foglalni a t�bbieket, �s ti pedig nyugodtan el tudtok menni kettesben valahov�! - hadarta Miko, szinte sz�net n�lk�l. - Gondolom, a birodalmadban Maouk�nt nincs id�d ilyesmire, sz�val most menjetek csak b�tran!

Wolfram persze azonnal r�b�lintott a javaslatra, ellenben Yuuri zavartan magyar�zkodni kezdett:
- V�-v�rj, hogy �rted, hogy nincs id�m ilyesmire? Mintha sz�ks�g lenne r�… De nincs! - Majd ehhez hasonl� dolgok k�zl�se ut�n nagy nehezen kijelentette, hogy ezennel elmegy Wolframmal s�t�lni, de CSAK �S KIZ�R�LAG abb�l a c�lb�l, hogy megmutassa neki azokat a helyeket, ahol m�g nem j�rt.

De persze senki sem �gy t�nt, mint aki hisz neki.

[…]

A s�ta Yuuri sz�m�ra kiss� fesz�lten indult, de p�r perc sem kellett, hogy bel�ssa, felesleges agg�dni, hiszen Wolfram val�sz�n�leg nem �gy �rtelmezte a „s�t�t kettesben”, mint felt�telezhet�en b�rki m�s a t�rsas�gb�l.
�gy Yuuri kezdeti fesz�lts�ge hamar old�dott.

Wolfram n�ha k�rdezett t�le, � pedig k�szs�gesen v�laszolt. Sz�val minden rendben ment.
Eg�szen addig, am�g el nem �rtek egy parkba. Ugyanis ott szembej�tt vel�k egy k�zen fogva s�t�l� p�r…

- Yuuri, azok meg…? - mutatott Wolfram a p�rra.
- Nem tudom, kicsod�k, nem ismerem �ket - v�laszolta Yuuri.
- Nem �gy �rtem, te ny�lb�la! Mi�rt fogja az egyik a m�sikat?
Yuuri csod�lkozva pislogott egyet.
- H�t… biztos, mert j�rnak.
- Azt �n is l�tom, hogy mit csin�lnak! - ki�ltott fel Wolfram d�h�sen. - Igen, mennek valahova, nem vagyok vak!
Yuuri a homlok�ra csapott. Gondolkozni kezdett, hogyan magyar�zhatn� el.
- �gy �rtettem, hogy… egy�tt vannak - L�tta, hogy Wolfram d�h�sen sz�l�sra nyitja a sz�j�t, �gyhogy gyorsan igyekezett m�s megfelel�t keresni a sz�ra. - �hm… szeretik egym�st. M�rmint…
- �rtem, sz�val szeret�k vagy jegyesek?
- Iiigen, valami olyasmi…
Yuuri megk�nnyebb�lten fels�hajtott.
- Teh�t a F�ld�n a jegyesek �gy s�t�lnak? - t�n�d�tt Wolfram.
- Nem, nem eg�szen… - kezdte Yuuri, de azonnal r�j�tt, hogy Wolfram erre nem figyelt: hirtelen a kez�hez �rni �rezte a fi� ujjait. Ijedten elr�ntotta a karj�t, �s zavartan pr�b�lt egy �rtelmes mondatot �sszerakni. - M-mi-mit cs-csin�lsz…?!
- Szerinted?! - k�rdezett vissza Wolfram szemreh�ny� hangnemben. - Alkalmazkodom a kult�r�dhoz, ny�lb�la!
Erre semmi sz�ks�g - akarta mondani Yuuri, de f�l�ton megakadt.

Wolfram ez�ttal meg is ragadta a kez�t.

Yuuri teljesen megb�nult. Hi�ba h�zta volna el a kez�t, a teste nem engedelmeskedett neki. Wolfram pedig magabiztosan fogta, rem�nyt se hagyva arra, hogy esetleg r�videsen elengedi.
�gy nem maradt m�s h�tra, mint hogy hagyja, hogy Wolfram fogja a kez�t.

De tal�n m�g j�l is esett neki az �rint�s. Tal�n volt benne valami kellemes, valami �jszer�. Tal�n az�rt, mert eddig nem s�t�lt senkivel sem k�zen fogva, vagy tal�n az�rt, mert Wolfram ritk�n, szinte sosem �rt hozz� ilyen form�ban.
De ezeket a gondolatokat gyorsan a h�tt�rbe szor�totta.
Ink�bb azon kezdett agg�dni, hogy nehogy megl�ssa b�rki, aki ismeri �t. M�g f�lre�rten� az eg�sz helyzetet!
Percekig fesz�lten forgatta a fej�t k�rbe-k�rbe, de szerencs�j�re ismer�st nem l�tott. Igaz�b�l ez csak eleinte foglalkoztatta ennyire; fokozatosan egyre kev�sb� koncentr�lt a k�rnyezet�re, ann�l ink�bb lek�t�tte a figyelm�t Wolfram kez�nek �rint�se. V�g�l �szre sem vette, hogy ujjai mikor csavarodtak a feh�r k�zfejre, vagy azt, hogy ezut�n mikor kulcsolt�k �ssze ujjaikat.

K�zben ugyan�gy besz�ltek, mint eddig: Wolfram k�rdezett egyet, Yuuri igyekezett elmagyar�zni, majd a v�g�n egy teljesen m�s t�m�n�l lyukadtak ki. Yuuri csak Wolframra, a hangj�ra �s persze az �rint�s�re figyelt.

�gy ment ez eg�szen addig, am�g egy nagy k�rt t�ve vissza nem �rtek a Shibuya-h�zhoz.
Miko az ablakb�l l�tta a p�ros haza�rkez�s�t, �s r�gt�n kisietett el�j�k, lelkendez�s�vel a t�bbieket is kicsalva.
- Nah�t, Yuu-chan, Wolf-chan, milyen aranyosak vagytok!

Yuuri csak ekkor n�zett v�gig magukon �s vette �szre, hogy m�g mindig nem engedte el Wolfram kez�t.
Azonnal elr�ntotta a karj�t - Wolfram ez�ttal nem akad�lyozta meg, felk�sz�letlen�l �rte a hirtelen mozdulat -, �s pr�b�lta megmagyar�zni a dolgot:
- E-ez nem az, aminek l�tszik!
- Hanem micsoda, Heika? - mosolygott Konrad. Mondanom sem kell, � jobban k�pben volt a f�ldi kult�r�val kapcsolatosan, mint �ccse.
- �hm… - Yuuri megakadt, nem tudta, hogy mit mondjon, �gy a szok�sos leszid�ssal pr�b�lta terelni a t�m�t. - H�nyszor mondjam m�g, hogy neked Yuuri? Yuu-ri!
- Hogy �rted azt, hogy nem az, aminek l�tszik? - sz�lt k�zbe Wolfram. - Nekem azt mondtad, a jegyesek szokt�k ezt csin�lni, te csal�!

Ez volt az a mondat, ami Yuuri sz�m�ra m�g azt az enyh�t� t�nyt is semmiss� tette, hogy nem mindenki tudta, mit jelent a k�zfog�s.

- Val�ban? Micsoda k�l�nleges szok�s! - ki�ltott fel G�nter. - Ez egy nagyszer� dolog, Heika!

Csak egy �tlagos nap volt. Csak egy �tlagos k�zfog�s. Yuuri m�gis hi�ba magyar�zkodott, hogy egy k�zfog�s nem jelent semmi ilyesmit, pl�ne nem azt, hogy szerelmes lenne, de nem hittek neki.

 V�g�l m�r � maga sem.

V�ge

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s