Íme a lezárása a lezárásnak. Pontot teszünk a történet végére.

Vagy...?

Íme a történet befejezése. Remélem, hogy senkinek nem okoz csalódást (várjunk, azért ne ennyire lehetetlent...), kíváncsian várom a véleményeket. Vajon erre a végkifejletre számítottatok?

A történet kezdeténél említettem, hogy milyen körülmények között született ez a kis novella. Ez a rész lehet a legnagyobb összevisszaság, mivel ahogy haladtam a vége felé, annyira átvettem a hangulatát, hogy úgy éreztem, minél hamarabb be kell fejeznem - mert ha nem, beleőrülök. Ezért körülbelül az utolsó negyedet négány óra alatt csaptam össze, éjfélbe nyúlóan, ugyanis annyira benne voltam a történetben, hogy nem voltam hajlandó mozdulni egészen addig, míg be nem fejezem.

Hamarosan egy epilógus is várható!

Kicsit rövidebb, mint az előző, de higgyétek el: ezt most itt kellett abbahagyni.

Kicsit csöpögős, de szerettem volna a lehető legjobban átadni a karakterek érzelmeit.

A folytatás már hosszabb, beindul a történet, belépnek a szereplőink.
Sok minden történik ebben az egy részben - mivel tulajdonképpen oneshot, nem tudtam (és nem is akartam) hosszú fejezetekre nyújtani a cselekményt.

Jó olvasást!

Íme a kezdet.

Egy nem túl vidám hangulatú történet következik. Valójában oneshot, de több részre tagoltam a könnyebb olvashatóság és egyes csattanó mondatok miatt.

Lehet, hogy néhol kicsit kusza, de kérlek, bocsássátok meg. Igaz, hogy begépeléskor apróbb változtatásokat eszközöltem rajta, de a fő cselekménybe (amit vizsgára való tanulás helyett hullámzó hangulattal, kissé fáradtan írtam - ez lehet az oka a viszonylagos összevisszaságnak) akkor sem nyúltam bele. Azért talán így is érthető lesz - a szobatársaim egészen élvezték, mikor egy-egy elkészült részletet nyomtam a kezükbe.

A (nagyon rövid) prológusban megismerjük főszereplőnket és a közvetlen előzményeket.

Jó olvasást!