- Mika!

Yuuichirou k�ts�gbeesett ki�lt�sa visszhangzott a f�l�tt�k l�v� h�d tart�oszlopai k�z�tt.
Amilyen gyorsan csak b�rt, rohant bar�tja fel�. Azonban sokat nem tehetett, hisz Mikael�t sem kell f�lteni, ha �nv�delemr�l van sz�.
S�t... Yuuichirou ink�bb a katon�t f�ltette. Szeg�ny p�ra k�pes volt egy maroknyi hadsereggel belek�tni egy v�mp�rba, aki eleinte Yuuichiroura val� tekintettel nem sz�nd�kozott a hull�k sz�m�t szapor�tani,  de arr�l igaz�n nem tehetett, hogy miut�n az egyik felt�p�szkod� katona megk�s�relt bel�m�rtani egy kardot, kicsit er�sebben �t�tte meg... �gy h�t m�gis lett egy hulla.
Yuut viszont m�r nem zavarta az ilyesmi. Ink�bb Mik�hoz �rve szem�gyre vette az el�bb okozott sebet.

- Tudod, hogy mindj�rt nyoma sem marad - s�hajtott Mika.
De a v�rt regener�ci� k�sett.
- Mib�l volt ennek a kardja? - Yuu m�r igenis agg�dott.
- Csak a szok�sos. Na, l�tod, nincs gond. -A seb lassan �sszeh�z�dott.
Yuu vizsg�l�dva �vatosan v�gigsim�tott bar�tja h�t�n, aki megr�zk�dva azonnal h�traugrott.
- Mika... - suttogta Yuu. Sejtette m�r, mi a helyzet. - Mikor is itt�l utolj�ra...?

Mikaela nyelt egyet.
- P�r napja... Vagy... 
V�mp�r vagy, nem m�rt�r... - mormogott Yuu, de r�gt�n felt�rte az ingujj�t. - Na, gyere, hiszen megmondtam, hogy nem �rdekel, ha alkalmank�nt megcsapolsz. - Kicsit lehalk�totta a hangj�t. - Am�g itt vagy mellettem, m�g napi t�bbsz�r is elt�rn�m.
- Yuu-chan...

Mika most nem k�rette mag�t. Megragadta Yuuichirou felk�n�lt karj�t, azonban helyette sokkal megfelel�bb helyet c�lzott meg: a fi� nyak�t.
Yuu lehunyta a szem�t. F�l karj�val �t�lelte Mik�t.
Nem volt rossz �rz�s, s�t, kifejezetten kellemes. Az a hihetetlen boldogs�g j�rta �t, amit els� alkalommal �rzett, mikor Mikaela v�gre - eleget t�ve a fi� k�r�s�nek - ivott a v�r�b�l, ezzel meger�s�tve kettej�k csal�di k�tel�keit.
Yuu egy s�hajt�s k�zepette, egyens�ly�t elvesztve megsz�d�lve h�trad�lt, Mika pedig ut�na. Befejezte a "t�pl�lkoz�st", de t�ls�gosan er�tlennek �rezte mag�t, hogy felt�p�szkodjon.
Feje Yuuichirou mellkas�n pihent, hallgatva a fi� gyorsul� sz�vver�s�t - a bizony�t�k, hogy �l �s vele van. Er�s k�sztet�st �rzett, hogy �jra megharapja, de �szt�n�n�l er�sebb volt az egyszem�lyes csal�dja mag�hoz szor�t�s�nak v�gya.

Percekig �gy fek�dtek, kihaszn�lva a ritka, nyugodt pillanatok egyik�t, hogy v�gre teljesen fel tudj�k fogni, hogy �jra ott vannak egym�snak...

- Yuu-san, Mika-san!
Mikaela kiss� d�h�sen felmordult. Fene az emberekbe, hogy m�g ezt a p�r pillanatot sem hagyt�k meg neki.
- Ah, Shinoa... - motyogta Yuu. - De gyorsan vissza�rtetek!
A l�ny m�g�tt Kimizuki, Yoichi �s Narumi is felbukkant, akik norm�lis l�t�t�vols�gba ker�lve ink�bb a szem�ket kezdt�k mereszteni, mint futni. Persze az el�bbi kett�nek volt m�r r�sze hasonl� csal�di jelenetekben, de Narumi annyira b�mult, hogy futni is elfelejtett (ahelyett, hogy k�zelebb menve szemmereszt�s n�lk�l is l�sson).
Egy v�mp�r szinte fekve egy emberen, teljes b�k�ben, �t�lelve egym�st... Ha nem l�tta volna a saj�t szem�vel (�s ha nem Yuu lett volna az az ember), nem hitte volna el.
Mika felt�p�szkodott, �s a kez�t ny�jtva felseg�tette "�ldozat�t".

- Na, tal�ltatok b�rmi haszn�lhat�t? - k�rdezte Yuuichirou a kis csapatt�l.
- N�mi t�zif�t - felelte Yoichi.
Kimizuki csak megr�zta a fej�t. � olyat nem gy�jt be.
- �n tal�ltam... - gondolkozott el Shinoa - egy hull�t. Meg egy enyelg� p�rt. - Elvigyorodott. Nagyon tetszett mag�nak a kis po�nja.
A k�t c�lszem�lynek viszont ann�l kev�sb�.
- E-ez meg... mif�le rossz vicc akart lenni, he?! - fakadt ki r�kv�r�s arccal Yuu.
- Pontosan ilyen. - Shinoa el�gedett mosolya m�g sz�lesebbre h�z�dott, mik�zben a p�rocska pirul�s�n sz�rakozott.
Mika ink�bb csak csendesen v�r�sl�tt. Az eml�tett hull�t esz�be sem jutott megmagyar�zni. Hogy is jutott volna, mikor �pp megfogalmazt�k az � f�ltve titkolt �rz�s�t...

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s