Nos, engem is elkapott a 2015-ös év egyik sikeraniméje, az Owari no Seraph iránti rajongás. Biztosra veszem, hogy a legtöbb otaku minimum hallott már róla, sokan talán már bele is pillantottak, hacsak végig nem nézték.

De hogy pontosan miről is van szó?

Egy manga alapján készült rövidke (2x12 részes) animéről, ami leginkább a shounen műfaj jellegzetességeit hordozza magával, megspékelve a romantikus történetekben gyakori bishounenekkel és vámpírokkal.
Mire gondolok pontosan?

Az emberiséget megtizedeli egy vírus, amely azonban csak a tizenhárom év felettieket támadja. A szörnyűségek elől menekülőket emberfeletti erővel rendelkező vámpírok veszik "oltalmuk alá"...
Főszereplőnk, a Hyakuya árvaházban - hasonló sorsú gyerekekből álló kis családjával - élő Yuuichirou nem elégedett sorsával - látja, hogy uralkodó vérszívóik mindössze haszonállatként tekintenek az emberi fajra, ő viszont szabadságot akart. A véleményével látszólag ellentmondó barátjával, Mikaelával együtt eszelik ki a szökés tervét, és "családjukkal" útnak inulnak. A merész vállalkozás azonban végzetes hibának bizonyult - egy vámpír, Ferid felfedezte az árulást, általa a kis árvák Yuuichirou kivételével mind életüket vesztették. Azaz, szegény fiú ezt látta, mielőtt elmenekült a kinti világba.
Bosszúvágytól fűtve felveszi a harcot a vámpírokkal, ehhez viszont minél gyorsabban erőre van szüksége. Hősünk nem az a klisés "egyből legerősebb" karakter, de határozottságának köszönhetően ez sem lehetetlen.
Hiszen a védőfalon kívüli világ még veszélyesebb, mint amivel egész eddigi életében találkozott...

Szép (?) dolog a bosszú, de mi van akkor, ha minden, ami eddig hajtott, hirtelen egy váratlan fordulattal összeomlik?

A történet során tanúi lehetünk Yuu jellemfejlődésének, ahogy a barátok és társak elutasítójából a kötelékek legfőbb védelmezőjévé válik, valamint barátságnak, elválaszthatatlan kötelékeknek, izgalmas fordulatoknak és persze jó adag vérontásnak és -szívásnak. Közben a humor és a fanservice sem marad el, de minden csak módjával, amit az utóbbi néhány év animéiről sajnos nem lehet elmondani. Ez teszi az Owari no Seraphot különösen jó animévé, tetézve azzal, hogy a történet szálát gyorsan el lehet kapni, és onnantól nincs megállás.

És hogy én mit láttam meg ebben?

Nos, az már az openingből is kiderül, nem kell ragoznom. Csak annyit mondok, egy bizonyos szőke vámpír igencsak a szívemhez nőtt (te jó ég, ezek a szőke bishik...), és mindennél jobban szeretném őt együtt látni a kis édes (sós? /övön aluli... akik látták az anime végét, értik/) hercegével. Bár talán egyértelmű is volt.

Sokat is ragoztam a semmit, aki eddig nem ismerte, annak ajánlom, aki ismeri és szereti, annak ajánlom figyelmébe az oldalra (remélhetőleg) hamarosan felkerülő fanficeimet!