Kicsit r�videbb, mint az el�z�, de higgy�tek el: ezt most itt kellett abbahagyni.

Kicsit cs�p�g�s, de szerettem volna a lehet� legjobban �tadni a karakterek �rzelmeit.

~

Mikor Enri mag�hoz t�rt, az �gy�ban tal�lta mag�t. Kazawa az �gy mellett, keresztbetett l�bakkal �lt.
- Rem�lem, tudod, hogy nem �n nyomtam meg a gombot.

"Akkor?" - k�rdezte Enri mag�ban. Nem �rzett el�g er�t, hogy besz�ljen. V�gtagjai zsibbadtak, karj�n �s nyak�n a b�re a p�ntok alatt szinte �gett - csukl�j�ra n�zve l�tta meg, hogy az mennyire piros, �s a f�m ment�n n�h�ny helyen felh�lyagosodott a b�re.

- No, igen, �n is meglep�dtem, hogy eg�szen komoly s�r�l�seket okozott. �gy legal�bb tudom, hogy t�nyleg m�k�dik. �s... - Kazawa szemei �sszesz�k�ltek - azt is, hogy te sem k�l�nb�z�l a t�bbit�l. - Hangj�ban m�rhetetlen csal�dotts�ggal mondta ki: - Hazudt�l nekem.
Elhagyta a szob�t.

"Hazudtam?" - Enri ekkor kezdte meg�rteni a helyzetet.
Teh�t az�rt kapta az �ram�t�st. Nem az ura tette.
Hanem...

Esz�be jutott, amikor Kazawa r�tett valamit a p�ntokra.
Enri b�rmit mondott, a f�rfi egy ideig nem reag�lt, de szemmel l�that�lag valamit nagyon vizsg�lt.
Csak nem azt, hogy szolg�j�t �rte-e �ram�t�s?

�s miut�n megbizonyosodott r�la, hogy nem, akkor a bizalm�ba fogadta. Minden bizonnyal ez�rt �lelte �t akkor �t.

Teh�t m�sok nem voltak �szint�k vele.

"...te sem k�l�nb�z�l a t�bbit�l" - valami ilyesmit mondott Enri maga is Mark�nak.
H�t ilyen �rz�s ezt hallani.

Sz�val az a szerkezet a chippel felszerelve egy poligr�f lett. Legal�bbis valami hasonl� c�lt szolg�l�, meglehet�sen modern kis eszk�z.
A poligr�f hazugs�gvizsg�l�, ami a testen m�rhet� egyes param�terek - pulzus, l�gz�s, verejt�kez�s - detekt�l�s�val elemzi a p�ciens �ltal elmondottak val�ss�g�t.
De hogy ez a valami is ezen az elven m�k�dik-e �s hogy hogyan k�l�nb�zteti meg a hazugs�got az izgalomt�l...
Enrinek fontosabb dolga is volt, mint ezen agyalni.

K�l�n�sen, mikor rettegett ura is visszat�rt a szob�ba.
Kez�ben tartotta a fi� f�lelm�nek k�zvetlen t�rgy�t: az ir�ny�t�t.

- Am�g aludt�l, volt itt az orvos - sz�lalt meg egyb�l. - Azt mondta, nem viseled j�l az �ram�t�st, ez�rt lehet�leg ne alkalmazzam. Azonban... - ujjai lassan a szab�lyoz�gombhoz �rtek - ma r��bresztett�l, hogy r�d f�rne egy nevel�s. - Lassam, halkan besz�lt. - Hogy ez a mostani kis incidens ne t�rt�nhessen �jra meg... - megragadta a szab�lyoz�csavart - k�nytelen leszek er�sebbre �ll�tani.
Egy kis ideig m�g Enri arc�t vizsg�lta, majd eltekerte a csavart.

A fi� pr�b�lta gazd�ja szavait �rtelmezni:
"Ezek szerint... � azt gondolja, hogy csak akkor fogok mindig igazat mondani, ha nagyon er�s �rammal fenyeget? Felesleges volt ennyire messzire mennie. Ha tudtam volna, hogy mi ez a k�sz�l�k...
K�tszer meggondoltam volna, hogy f�llent�ssel pr�b�ljam kiker�lni a v�laszt."

Hirtelen g�rcs�s f�jdalom nyilallt a mellkas�ba.
Sz�ve �sszevissza kezdett dobogni, majd kihagyott egy �temet.

A hal�lf�lelem percr�l percre er�s�d�tt benne, s csak azut�n nyugodott meg, miut�n teljesen elm�lt a f�jdalom.
Egy-egy f�lredobban�s alkalmank�nt felriasztotta, de � ink�bb csak arra pr�b�lt koncentr�lni, hogy elaludjon, �s mihamarabb v�ge legyen ennek az istenverte napnak.

________________________________________________

Enri megpr�b�lta a nap folyam�n a lehet� legjobban elker�lni ur�t. A reggelit el�re kik�sz�tette, �s csak akkor szedte le az asztalt �s mosogatott el, mikor Kazawa m�r elment az �tkez�b�l.
Csak �res szob�ba ment be takar�tani - k�zben pedig rengetegszer n�zett ki az ablakon.

K�s� d�lel�tt v�gre megl�tta az oly ismer�s fekete alakot k�zeledni.

Mint aki kerti munk�hoz k�sz�l, �gy ment ki a h�zb�l �s ment el a szersz�mt�rol�hoz. Onnan �res k�zzel osont a tegnapi helyhez, ahova addigra Marko is meg�rkezett.
A feketehaj� fi� bizonytalanul intett bar�tj�nak, aki erre megszapor�zta l�pteit.

Enri arc�n �szinte �r�mmel szaladt a fi�hoz.
Csak Marko volt az, akivel egy�ltal�n tudott besz�lni. De vele b�rmir�l ny�ltan, �s most erre volt sz�ks�ge.
Elmenek�lni a hatalmas h�z rideg val�j�t�l a kettej�k alkotta gondtalan vil�gba...

Meg�llt a ker�t�s el�tt. miel�tt Marko sz�ban is �dv�z�lhette volna, gyorsan megsz�lalt:
- V�rj, megyek! - Azzal megragadta a ker�t�s egyik v�zszintes r�cs�t, �s az alul l�v�kre l�pve feltorn�zta mag�t a k�t �s f�lm�teres ker�t�s tetej�re.
Azonban mikor �tlend�lt a t�loldalra, nem tudta mag�t megtartani, �s el�rebukott.
Marko reflexb�l el�rel�pett, �s elkapta �t, mik�zben egyens�ly�t elvesztve t�rdre zuhant.

- Enri, j�l vagy? - k�rdezte Marko, mikor a fi�t m�g mindig mag�hoz szor�tva felt�p�szkodott.
- Ezt ink�bb nekem k�ne t�led k�rdeznem - felelte Enri, majd er�ltetetten felnevetett. - Olyan szerencs�tlen vagyok!

Marko, Enri v�ll�hoz t�ve kezeit, arr�bb tolta mag�t a fi�t�l, hogy a szem�be n�zhessen.
- Nem. �n sokkal ink�bb azt l�tom, hogy le vagy gyeng�lve. - Enri k�rd� tekintet�t l�tva folytatta. - Nem csoda az sem, hogy ilyen - viszonylag - k�nnyen el tudtalak kapni. �s most m�g t�r�kenyebb az alakod, mint mikor tegnapel�tt meg�leltelek, pedig az t�nyleg roppant kev�s id�... - Meg�llt, majd s�hajtott. - Nagyon nem �rzed itt j�l magad, ugye?

Enri megr�zta a fej�t.
- Tudod, tegnap...
Azzal elmes�lt mindent, eg�szen onnant�l, hogy elk�sz�ntek egym�st�l, a "hazugs�gvizsg�l�t�l" eg�szen estig.

Marko t�relmesen, figyelemmel hallgatta, ritk�n tapasztalhat� emp�ti�val.

- Hogy lehet valaki ennyire... - sz�rte ki Marko a fogai k�zt. - Kor�bbi rossz tapasztalatok ide vagy oda, nem szabadna csak �gy a Te eg�szs�geddel sz�rakoznia! - Elhallgatott egy pillanatra. - Basszus, hogy vagy? �rzel m�g b�rmi furcs�t a mellkasodban?
- Egyszer-k�tszer, de k�zel sem olyan gyakran, mint tegnap este.

Marko fell�legzett.
- H�la az �gnek, akkor tal�n nem lesz semmi gond.
- Fel�lem m�r ak�r lehet is.
- Micsoda? - lep�d�tt meg Marko. - Ezt hogy �rted...?
Enri lehajtotta a fej�t.
- H�t �gy, ahogy mondom. Nem tudok �gy �lni. Nem lehet. �lland�an rettegni, f�leg �gy, hogy elvesztettem a bizalm�t, amit csak �pp elnyertem. Ki tudja, hogy ha most visszamegyek, mit fog tenni.

- N�zz r�m - fogta Marko kezei k�z� Enri arc�t. - H�t t�nyleg ilyen sz�rny� - szomorodott el, ahogy a fi� szem�ben k�nnyet l�tott megcsillanni. R�gt�n mag�hoz h�zta �t - szorosan, v�delmez�n �lelve. - �gy sajn�lom!
- Ne sajn�ld, nem a te hib�d. - Enri Marko h�t�t fogta �t kezeivel.

Egy darabig �gy �lltak, majd Marko megsz�lalt:
- De ne add fel a rem�nyt: m�g visszanyerheted a szabads�godat.
- Ugyan... Nem sz�khetek meg. - Majd elgondolkozott. - De hiszen most is csak fognom k�ne magam �s elmenni j� messze, nem?
- Sajnos az medd� pr�b�lkoz�s. Ezek miatt a p�ntok miatt nyomon tudnak k�vetni. �s felt�telezem, nem tudod levenni �ket.

Enri fels�hajtott. "Persze, k�l�nben t�l egyszer� lenne."
- L�tod, ez�rt rem�nytelen.
- Nem teljesen. M�g valaki kiv�lthat.
- Na persze...Lehet, hogy az �ltalad tanult pszichol�gia az optimista szeml�letet r�szes�ti el�nyben, de itt m�r az se seg�t.
- Ennek semmi k�ze ahhoz! - v�dekezett Marko. - Tudod... ha kiadn�m a tanulm�nyomat, eg�sz sz�p �sszeg j�het bel�le, �s tal�n kapn�k kutat�si felk�r�seket, ami majd szint�n j�l s�lhet el...
- Na, err�l besz�lek, mint optimista szeml�- - Enri f�lbehagyta a mondatot, ahogy sejteni kezdte, hogy mit akart ez jelenteni. - Nehogy azt mondd...
- Sz�val �rted a c�lz�st - mosolyodott el Marko. - Tudom, hogy ehhez sok id� kell, de amint felv�zoltam neked az el�bb, igenis lehets�ges. Ha ut�nan�zn�l a pontos �sszegnek, meg is tudn�m saccolni: h�napok vagy...
- ...vagy �vek.
- Ne �gy �llj hozz�! Ha rajtam m�lik, min�l el�bb szabad leszel.
- De mi�rt tenn�d ezt meg egy rabszolg��rt? - csod�lkozott a fi�.
- Nem egy rabszolg��rt, hanem �rted!

Enri zavarba j�tt.
- Hogyhogy �rtem? Nem tettem semmit, ami�rt tartozn�l b�rmivel...

Marko k�zelebb hajolt a fi�hoz.
- Enri - �ssze�rintette homlokukat - megteszem, te pedig ez�rt tartozni fogsz nekem... - kis sz�netet tartott - azzal, hogy kib�rod ezt az id�t, �s nem teszel k�rt magadban. Meg�g�red?
- Mi�rt sz�m�t ez? - ford�totta el Enri a fej�t.
- Mert fontos vagy nekem, �rtsd m�r meg! - ki�ltotta marko, Enri k�t v�ll�t megragadva.

Erre a fi� v�gre meg�rtette, hogy Marko t�nyleg komolyan gondolta, amit mondott. Az er�teljesebb hang kiz�kkentette a melankolikus gondolataib�l, �s mintha kezdte volna visszanyerni az �nzetlens�g l�tez�s�be vetett hit�t is.

Csak �lltak egym�ssal szemben. Fej�k felett s�t�t es�felh�k gy�lekeztek, de �k most csak egym�sra figyeltek.

- Ezt nem hiszem el - mosolyodott el keser�en Enri-, hogy l�tezhet olyan kedves ember, mint te? Szinte minden nap j�ssz megl�togatni, meghallgatod a panaszkod�somat, �s ennek tetej�be k�pes lenn�l csak az�rt p�nzt gy�jteni, hogy engem kiv�lts?
- Persze, h�t nem ezt mondtam eg�sz eddig? - felelte mosolyogva Marko.
- Ha te nem lenn�l... nem is tudom, mi lett volna velem. - Enri egyre jobban belelend�lt a besz�dbe. - Minden nap alig v�rtam, hogy gyere, �s egy kicsit el tudjak feledkezni err�l az �letnek nevezett megal�ztat�sr�l...
Marko k�zelebb hajolt Enrihez.
- Tesz�nk r�la, hogy mihamarabb �jra szabad legy�l. Te pedig cser�be �g�rd meg, hogy b�zol bennem.
Egym�s szem�be n�ztek.
- �g�rem - suttogta Enri.
Amint ezt kimondta, ajkaik lassan egym�shoz �rtek.
Hossz�, szenved�lyes cs�k volt az �pp elered� es�ben.
Enri arc�n azonban egy k�nnycsepp el�bb g�rd�lt le...

~2.fejezet v�ge