Íme a történet befejezése. Remélem, hogy senkinek nem okoz csalódást (várjunk, azért ne ennyire lehetetlent...), kíváncsian várom a véleményeket. Vajon erre a végkifejletre számítottatok?

A történet kezdeténél említettem, hogy milyen körülmények között született ez a kis novella. Ez a rész lehet a legnagyobb összevisszaság, mivel ahogy haladtam a vége felé, annyira átvettem a hangulatát, hogy úgy éreztem, minél hamarabb be kell fejeznem - mert ha nem, beleőrülök. Ezért körülbelül az utolsó negyedet négány óra alatt csaptam össze, éjfélbe nyúlóan, ugyanis annyira benne voltam a történetben, hogy nem voltam hajlandó mozdulni egészen addig, míg be nem fejezem.

Hamarosan egy epilógus is várható!

Enri hitte is, nem is, hogy egyszer majd szabad lesz.
Azonban Kazawa minden reményétől megfosztotta...

A vacsora volt az az alkalom, amikor nem kerülhette el az urával való érintkezést.
Sokáig szótlanul ültek egymással szemben, majd Kazawa hirtelen megszólalt:
- Jobb, ha ezentúl jól viseled magad. Ma felhívott egy ismerősöm, hogy nem adom-e el neki a mostani rabszolgámat.

Enri felkapta a fejét.

- Persze visszautasítottam - folytatta a férfi közömbös hangon. - Soha nem adnám át másnak az én tulajdonomat.

Ezzel eldőlt: még ha valamilyen csoda folytán sikerülhetne is Markónak elég pénzt összeszedni, Kazawa akkor sem engedné...

- Ja, és holnapután érkezik hozzánk egy kertész, úgyhogy nem szeretném, ha kimennél az udvarra, mert ő majd elvégez ott mindent, te csak láb alatt lennél.

Nem volt elég még?
Mintha a földre került szerencsétlenbe még egy hatalmasat rúgnánk.

Enri már nem is szólt semmit; nem is tudott.
Nem elég, hogy le kell mondania a szabadságáról talán örökre, de még az egyetlen támaszáról, Markóról is?

A lehetséges kiskapukat járta végig: ha kioson az udvarra, Kazawa akkor is tudni fogja, hogy hol van, és előbb-utóbb faggatja, akár megöli. Ha elszökik, Kazawa elkapja, talán meg is öli. Ha ő lenne képes megölni urát, akkor azt hamar megtudnák, és minden bizonnyal hamar új gazdát találnának neki. Ha meg is tudnák, hogy ő tette, akkor akár halálbüntetéssel is sújthatnák.
Ha pedig nem tesz semmit, szépen lassan abba fog belehalni.

Halál mindenütt. Sakk-matt.

Tényleg ennyi lenne?

______________________________

Enri az ágyán ült, alváshoz készülve. Bár volt egy olyan érzése, hogy nem igazán fog tudni.
Ahogy nyugalomba helyezte magát, a szíve hirtelen duplát vert egy helyett.
Újra előjött a halálfélelme.
Mindez valószínűleg - nem, biztos volt benne - még mindig a legutóbbi áramütés miatt volt.
Mit is mondott Kazawa?
Hogy Enri nem viseli jól az elektrosokkot.
És...

Félálomban felrémlettek neki az orvos szavai:

"Az égési sérülésekből ítélve erősebb áramütés volt."

"A teste minden bizonnyal elég rosszul tolerálja az áramütést, olyan mértékű szívritmuszavart okozott nála, ami miatt 48 óráig megfigyelés alatt kellene tartanunk."

"Csak akkor alkalmazzon elektrosokkot, ha már tényleg elengedhetetlennek érzi. De semmiképpen ne ilyen erőset, hacsak nem lett elege a rabszolgájából. Mert ennél nagyobb áramerősség esetén elég nagy a valószínűsége, hogy..."

"... meg fogok halni."

_______________________________

Kazawának eszébe sem jutott komolyan bántani Enrit.
Eljátszotta ugyan a bizalmát, de miután magára maradva elgondolkozott, rájött, hogy túlreagálta - tulajdonképpen a fiú sokkal erkölcsösebb volt, mint legtöbb elődje.
És ha tudja, hogy a hazugságnak milyen következményei vannak...
Teljes mértékben tanítható.

Igazából nem állt szándékában, hogy növelje az áram erősségét. De látta, hogy Enri végig figyelte a kezét, ezért meg kellett tennie, különben szavai nem kaptak volna elég nyomatékot.
Úgy gondolta, majd ha egyedül marad, szépen visszaállítja.
Igaz, aztán telefonálnia kellett...

Az áramerősség csökkentése pedig természetesen elmaradt.

_______________________________

Mikor Enri felébredt, elhatározta magát:
Amíg még utoljára megteheti, kimegy az udvarra, és beszél Markóval, hogy pontot tegyen az egész végére.

A szabad létét és akaratát már hónapokkal ezelőtt elvesztette.
Egy rideg, barátságtalan közegbe került, ahol nem volt ki megértse. Csupán egyetlen ember volt az, aki miatt érdemes volt nap mint nap felkelni, és egy új napot átvészelni.
Erre még őt is megfosztják tőle. Mint cserjét a fénytől.

Most pedig... minden szót azzal a tudattal kell kimondania, hogy azok véget vethetnek az életének.

_______________________________

Enri kilépett az ajtón. Nagyon is jól tudta, hogy mit fog tenni.

Markót most a korábbi helyre, a főkapu elé hívta.
A feketehajú fiú pedig boldogan engedelmeskedett.
Mosolya rögtön eltűnt az arcáról, ahogyk özelebb ért.
- Enri... valami baj van? - kérdezte aggódva.
- Iszonyú az összeg, amit ki kellene fizetni a kiváltásomhoz.
- De megmondtam, akkor majd nagyon igyekszem.
- Viszont Kazawa-sama azt mondta, soha nem engedné át másnak a rabszolgáját.
- Akkor... - Marko összeszorította a fogait - csak légy türelemmel, amíg kitalálok valamit!

Enri szemébe könnyek gyűltek.
- Marko... holnaptól kertész jön ide, ezért még ki sem jöhetek, hogy találkozzak veled!

Marko dermedten ált.
- N-nem... ez biztos nem... ezt nem lehet így! Kell, hogy legyen valami mód, nem jelentheti ezt csak úgy ki...!

Enri megnyomta a nyitógombot, mire a kapu nagy robajjal kitárult.
"Hadd hallja Kazawa-sama is!"
Marko nyakába ugrott, és olyan szorosan ölelte, mintha utoljára tenné.
Valójában...
- Búcsúzni jöttem. Ez az utolsó alkalom, hogy találkozunk.
Marko szemei tágra nyíltak.
- D-de miért...? Csak így elfogadod? Nem is akarsz ellene tenni semmit? ... Hát feladod?!
- Én... - Enri megállt. - Mi mást tehetnék? Ha kiszököm, megtalál, és talán egy áramütéssel megöl! Már végiggondoltam magamban mindent, és egyszerűen nincs más megoldás!

Marko elhallgatott. Tudta nagyon jól, hogy Enrinek igaza volt, de nem akarta ennyiben hagyni.
- Nem tudom, Enri... De nekem is fájni fog, ha te nem leszel itt nekem. Nem, nem adom fel, és te se tedd! Mindent meg fogok tenni, amit csak tudok... hiszen tudod, mennyire szeretlek.

"Én is, Marko, talán még jobban is, mint ahogy ki tudnám fejezni! De ez nem maradhat így többé...
Ó, hogyan tudnám a lehető legkevésbé megbántani?"

Eltolta magától Markót.
- Tudod, elhatároztam, hogy magam veszem kézbe a dolgokat. Nincs szükségem a te segítségedre. Azt mondtad, szeretsz, én viszont... egyáltalán nem, sőt, UTÁLLAK!

Arcán könnyek folytak végig, hogy aztán rögtön felszáradjanak az áram okozta hőtől. Minden izma görcsbe rándult, majd a földre zuhant.

- Enri... ENRI!
Marko teljesen kétségbeesett; ekkor fogta fel, mi történt.
Térdre rogyott, szeméből kibuggyantak a könnyek.
"Áram... mert hazudott.
Sejtem, miért tette. Sosem akart senkinek rosszat, most mégis tönkretette azt, akit annyira szeretett -
csak mert nem akart neki még rosszabbat?"

Kétségbeesetten, sszetrten térdelt szerette holtteste előtt.
"Ennyire meggondolatlanul...
Tényleg azt hitted, hogy ezzel majd túllépek rajtad?!"

Tekintete megállapodott a fiú nyakán lévő, az áramütés miatt megrepedt fémpánton.

_________________________________

Kazawa csak most tért magához.
Hallotta, hogy nyílik a kapu, ezután ment oda az ablakhoz.
Hogy végül lássa, amint egy rabszolgája maga vet véget saját életének.

És ezért ő volt a felelős.
Nem kellett volna felhelyeznie azt a hazugságvizsgálót.
Nem kellett volna megemelnie az áram erősségét.
Nem kellett volna úgy hagynia!

Nem hagyta, hogy azok a gonosz kis könnycseppek előtrjenek szeméből. Kegyetlen önvád mardosta belülről, de sszeszedte magát, és az ajtóhoz indult, majd kinyitotta.

A feketehajú fiút látta Enri mellett térdelni, és épp az egyik fémpántot készült a nyakára tenni.

A férfi mély lélegzetet vett, és elcsukló hangon megszólalt:
- Ha azt felteszed... onnantól az enyém vagy.

Marko hezitálás nélkül magára vette a pántot.
- Akkor most küldjön Enri után... Kazawa-sama.

Kazawa bevezette Markót a házba, és becsukta maguk mögött az ajtót.
- Idővel.
Azzal deaktiválta a sokkolót.

VÉGE