Íme a lezárása a lezárásnak. Pontot teszünk a történet végére.

Vagy...?

Miután Marko hivatalosan Kazawa rabszolgája lett, Enrinek nyughelyet biztosítottak az udvar végében lévő hatalmas fenyő alatt.
Ez csak felszakította Marko sebeit, de ugyanígy Kazawára is rossz hatással volt, sőt, talán még inkább, mivel teljesen megváltoztatta a gondolkodását.

Marko a kezdeti erős halálvágyból feleszmélve kicsit tisztábban látta a dolgokat. Megpróbálta rendbe tenni az érzéseit - ráébredt, hogy nincs értelme szerelemért a halálba rohanni - nem Rómeó és Júlia történetét készült újrajátszani.
Hiszen volt saját élete, és ha képes lett volna túllépni a hónapok óta tartó heves érzelmein...
A hangsúly viszont a múltidőn volt.
Az életét meggondolatlanul Kazawa kezébe adta. Lehet, hogy nem kellett volna, bár így legalább képessé vált megérteni Enrit; megérteni azt a megalázottságot, amit érzett, egy különbséggel: Markónak már nem volt senkije. Elvesztette azt, aki hónapok óta a kilépést jelentette a monoton életéből; akit teljes szívéből szeretett.

"Igazad volt, Enri. Így tényleg nem lehet élni.
Vagy jobban kéne próbálkoznom...?"

Kazawát napról napra jobban emésztette az önvád. Azt hitte, idővel javulni fog, ehelyett pont az ellenkezője történt, mert nem tudta kiverni a fejéből a történteket, amelyek még éjszakánként is eszébe jutottak.
Hogyne jutottak volna, hiszen nem volt mi elterelje a gondolatait. Nem szeretett különösebben csinálni semmit, még a pénzért sem kellett sokat tennie; ismerősei pedig bár voltak, mind csak látszatbarátság volt - már ha lehetett annak nevezni -, nem kedvelte különösebben egyiküket sem, és azok sem őt.

Minderre az a lelkiismeret-furdalás döbbentette rá, amit talán legbecsületesebb rabszolgája halála miatt érzett. Mert Enri hiába maga vetett véget az életének, ezért Kazawa igenis magát okolta. Korábban egészen biztos, hogy a fiút hibáztatta volna - hiszen ő tette meg a végső lépést -, ám azóta máshogy gondolkodott.
Hiába tett szert teljesen ingyen egy új rabszolgára, látta rajta, hogy nem sok életkedve volt. Lehet, hogy hasonló okból, mint neki, vagy talán az előző szolgái is hasonlóan érezhettek, csak ő nem vette észre?

Hány embert kergetett a halálba, és sohasem tanult belőle. Korábbi szolgája még merényletet is tervezett ellene, és ahelyett, hogy az okra próbál rájönni, egyszerűen megháborodott lázadónak vélte, és halálrasokkolta.

"Tetteimért bűnhődnöm kell.
De vajon nem nagyobb büntetés az élet?
Nem számít. Különben is, meg kell adnom ennek a fiúnak is, amit kért."

___________________________

Kazawa hátrahívta Markót a kert végében lévő fenyőfához.

- Marko - ez volt az első alkalom, hogy a fiút a nevén szólította-, eljött az idő, hogy megadjam, amit akkor kértél tőlem.

A fiú döbbenten állt, egy szót sem szólva.

- Bűneimért tartozom ennyivel azoknak, akiket a halálba küldtem.

Marko fejében erre rengeteg gondolat suhant át: hogy ez rossz hozzáállás, hogy ezzel nem old meg semmit, és hogy mi vitte rá erre az elhatározásra...
De nem tudott megszólalni a torkában érzett gombóctól.

Kazawa elővette a sokkoló kapcsolóját, és újra aktiválta.
- Lehet, hogy gyáva vagyok, hogy így megfutamodom... - feltekerte maximumra az áramerősséget - de inkább igazságszolgáltatásnak nevezném.
Egy kis, négyzet alakú gombot megnyomva meglazította Marko nyakpántját, becsúsztatta alá egyik kezét, és jó erősen megmarkolta, mikzben a fiút magához szorította. Így biztosan elég áram éri őt is.
Ujját a sokk gombra tette, keze megremegett.

- K-Kazawa-sama... - A férfi a hangra összeszorította a fogait - mintha csak Enrit hallotta volna. Erre habozás nélkül megnyomta a gombot.

Az áramütés szinte hallható volt.
Ők ketten mereven álltak néhány pillanatig, majd továbbra is szorosan egymás mögött állva hátrafelé esve értek földet.
Ebben a pillanatban lazult meg Kazawa szorítása, és kiesett kezéből a távirányító, ami egy kődarabra esve darabokra tört.

Két alak feküdt egy hatalmas ház kertjében egy fenyőfa alatt.
Rajtuk néhány helyen égésnyomok, a fiatalabb nyaka és csuklói különösen megégtek.
Az idősebb arcán pedig egy könnycsepp csordult végig.

VÉGE