1.fejezet: Vádak
Midori Aida 2012.04.21. 17:57
Nem lehet!
Sasuke elolvasta mégegyszer a kezében lévő papírt.
Hogy csinálhattál ekkora hülyeséget, dobe?
Összehajtotta, majd a zsebébe süllyesztette. Ki tudja, mikor lesz rá szüksége.
De ez akkor is hihetetlen. Naruto, az a mindig vidám kis idióta, hogy tenne ilyet? Na jó, kicsinek már nem lehet nevezni, hiszen a srác nem sokkal fiatalabb, mint ő. De hogy megöljön valakit?! Bár visszaemlékezve a papíron írtakra, jó oka volt rá:
"Uzumaki-kun állítása szerint az áldozat ölte meg a szüleit, a gyilkosság előtt pedig provokálta is." Remek. Legalább nem kell olyan szigorú büntetésre számítani. Bár... ahogy a törvényekre emlékszik, emberölésért minimum száműzik a tettest. Márpedig Sasukénél jobban ezt nem sokan tudták, ugyanis ő Konoha egyetlen ügyésze.
Nem szerette különösebben a munkáját, de mi mást tegyen, valamiből meg kell élni...
Régebben még azt sem bírta elviselni, ahogy az emberek könyörögnek, szemükben könnyekkel, még ha nem is neki. Szívszorító érzés volt látni.
Manapság szerencséjére - vagy balszerencséjére - nem voltak ilyen problémái. Sikerült a vádlottakkal is ugyanúgy bánnia, mint a többi emberrel. Igen, Uchihákat előszeretettel alkalmaztak ilyen helyeken, mert érzelemmentesen tudták kezelni a dolgokat - látszólag.
Ezért sokan nem szerették őket. Sasukét is rengetegen megutálták, legalábbis azok biztosan, akik ellen pert indítottak. Persze emiatt a pereskedő emberek nagyon is szerették.
De most... megint azt érzi, amit hónapokkal ezelőtt. Nem lesz képes a barátja ellen tenni.
Talán el kéne mennie... Nem, el is fog menni...
El fog menni Uzumaki Narutóhoz!
[...]
A fekete hajú férfi már az ajtóban állt.
Megnyomta a csengőt. Semmi. Megnyomta mégegyszer. Várt.
Lábdobogás. Puffanás. Káromkodás.
Sasuke magában nevetett egyet. De azért örült, hogy fogadják. Azt is el tudta volna képzelni, hogy a dobéja nem hajlandó ajtót nyitni senkinek a tárgyalásig.
Szerencséjére nem így történt, már nyílt is az ajtó. Először csak egy szőke fejet látott, majd a keresett férfit teljes valójában.
- Te...teme! Mit keresel itt? - kérdezte meglepetten, majd felvett egy 'harci pózt'.
- Nyugalom, Naruto. - A szőkét meglepte, hogy a saját nevén szólítják. - A gyilkosságodról szeretnék veled beszélni.
Naruto először meglepődött, aztán ideges lett.
- Nem igaz, hogy mindenki erről akar hallani! Ha csak ezért vagy itt, akkor menj vissza oda, ahonnan jöttél!!
- Maradok. A te érdekedben. Rám bízták az ügyedet. Én foglak vádolni. - Megengedett magának egy gúnyos uchihás vigyort.
- Na ne... Ki fognak nyírni!
- Nem, ha beengedsz és megbeszéljük -mutatott Sasuke a még mindig csak résnyire nyitott ajtóra. -Na meg ha szerzel egy jó ügyvédet... -Ezt inkább csak magának mondta. - Amúgy kösz. Elismerted, hogy profi vagyok.
Naruto morogva kitárta az ajtót az 'ügyész úr'nak.
[...]
- Szóval mit tudsz?
- Elméletileg mindent.
Sasuke belenyúlt a zsebébe, és kivette a papírt - jé, igaza lett! -, majd odaadta Narutónak, aki azonnal elkezdte olvasni. Amint a sorok végére ért, felkiáltott:
- HONNAN A FRANCBÓL SZEDTÉK EZEKET?!
- Hé, dobe, nyughass. Pont ezért jöttem. Nem akarlak hazugságokkal vádolni. De azt tartsd észben, hogy nem áll szándékomban veled különbül bánni, mint másokkal.
A szőke férfi azonban úgy reagált erre, ahogy nem várta:
- Nem is kell! Tudod mit? Nem zavarna, ha megölnének! Bosszút álltam a szüleimért, és nekem ez a legfontosabb!
Sasuke sóhajtott egyet. Pár évvel ezelőttig még ő is valahogy így gondolkodott. Amíg rá nem jött, hogy van fontosabb is, mint a bosszú. Például az az ember, aki segített, hogy ráébredjen erre. Naruto.
Lelkiismeret-furdalása volt. Úgy érezte, tartozik neki. Most Ő fogja észhez téríteni a barátját. Talán kezdhetné azzal, hogy elmondja a szőkének, hogy...
Nem, még nem.
Helyette csak ennyit bírt kinyögni:
- Rendben. Akkor 1 hét múlva a tárgyaláson. - Majd elkezdett az ajtó felé lépkedni, de búcsúzóul hozzátette: - Fogalmad sincs, mennyi mindent tettem volna meg... érted... - Távozott a házból.
Naruto döbbenten állt. Nem tudott megszólalni. Mire észbekapott, Sasuke rég elment. Utána mehetne, de mit mondana neki? A lényeg, hogy még a tárgyalás előtt beszélni fog vele. Mert ha 'őUchihasága' komolyan gondolta, amit az előbb mondott...
Valaki kopog. Sasuke visszajött? Naruto remélte, hogy igen.
De csalódnia kellett, amikor kinyitotta az ajtót, a küszöbön ugyanis egy rózsaszín hajzuhataggal megáldott fiatal nő állt.
- Sakura-chan? Mit...?
- Naruto! Hallottam, mi történt! - Kis beszédszünetet tartott, mert a szólított gyilkos szemekkel nézett rá, majd folytatta. - Azt is megtudtam, hogy Sasuke-kun rendezi az ügyet! Akkor piszkosul jó ügyvéd kell neked! Beszéltem Hinatával, aki azt mondta, hogy Nejit kéne megkérned! Meg akartam kérdezni Sasuke-kunt, hogy mit gondol erről, de nem volt otthon, úgyhogy jöttem hozzád, és...és...- hadarta volna Sakura, de elfogyott a levegője.
Naruto kihasználva a pillanatot, felháborodva vágott a nő szavába:
- És az én ügyemmel kapcsolatban miért Sasukét kell először megkérdezni?! Ha otthon lett volna, ide se jöttél volna?!
Sakura elpirult. Volt valami abban, amit Naruto mondott. De ő tényleg csak segíteni akart!
A férfi ismét megszólalt, de most nyugodtabban:
- Bocsáss meg, Sakura-chan, de azt hiszem, jobb lenne, ha most hazamennél. - Közben kifelé kezdte tologatni Sakurát. - Köszönöm a segítséget, majd felkeresem Nejit. Sayonara. - Bezárta az ajtót.
Végre. Egyedül van a lakásban. Most lesz ideje gondolkozni.
Szóval holnap elmegy Nejihez, és megkéri, hogy legyen az ügyvédje. Megköszöni Hinatának a tippet, Sakurának a továbbítást. Na meg bocsánatot kér a maiért.
És Sasuke? Na, ezt még nem tudja. De ha tényleg mindent megtenne érte, nem kéne meghalni.
Szóval holnap még egy bocsánatkérés, aztán megbeszélni vele minden szükséges dolgot - már ha hajlandó még segíteni.
És így talán megúszhatja a halálbüntetést. Talán...
[...]
Sakura egy papírral a kezében állt egy sötét ház előtt. Vetett egy pillantást a postaládára -üres volt-, majd beletette a lapot.
Kérlek, Sasuke-kun, olvasd el még ma!
Ezután a saját otthona felé vette az irányt. Csak reménykedni tudott, hogy a férfi hamar megtalálja az üzenetét.
[...]
Sakura? Mit keres itt? Valami levél van nála... Azt hiszi, nem vagyok itthon. -vigyorgott magában Sasuke.
Miután látta a nőt elmenni, kiment és kivette a papírt a postaládából, majd visszament a szobájába, hogy elolvassa.
"Drága Sasuke-kun! <3
Nem tudom, mikor fogod olvasni ezt a levelet, de amikor legutóbb a házadnál jártam, nem voltál otthon. Kénytelen voltam írni neked. Szóval:
Voltam ma Narutónál, de nagyon furcsán viselkedett. Igen, a gyilkosságról tudok, meg arról is, hogy tied az ügye. Már intézkedtem is, szerintem Neji lenne legjobb ügyvédnek. Tudom, most azt gondolod, hogy miért törődök vele ennyit. Megmagyarázom: idegesítő a srác, de nagyon fontos nekem ő is. (Persze nem annyira, mint te ^^) Meg is lepődtem, hogy nem találtalak nála. Azt hittem, a legjobb barátod! Az se baj, ha El kéne menned hozzá. De legyél óvatos, mertamikor említettem, hogy voltam nálad, kiakadt. Persze nem ezért. Nem tettem szóvá, de láttam ahogy vörösödött az arca, amikor rólad beszélt/ordítozott. Úgyhogy most vagy nagyon haragszik rád/rám, vagy pont az ellenkezője. Akármelyik, vigyázz!
U.i.:Az áthúzott részeket ne olvasd el, nem fontosak!!!!
A Te Sakurád"
Sasukének hányhatnékja volt a levél elejétől és végétől, de a kettő közötti rész tetszett neki. Naná, hogy elolvasta az áthúzottakat, az érdekelte legjobban!
Szóval Neji lesz az ügyvéd, és Sakura túl sokat tud. Arról bezzeg fogalma sincs, hogy ő is volt Narutónál, és a szőke milyen szépen 'elküldte'...
De az áthúzott részek érdekesek. Ezek szerint, ha Sakura igazat mond, akkor valószínűleg Naruto nem csak barátként kezel engem... vagy csak szimplán rohadt mérges volt. Mondjuk a 'pink-forgószél' közelében mindenki ideges lesz. -fogalmazta meg magában a lehetőségeket Sasuke. -Bár... ki tudja... Mindenesetre ha belegondolok... nem érdekli a büntetése. Akkor ugrott a 'nem-csak-barát-vagyok-neki' -verzió. Kár.
De mindegy. Nem fog elmenni hozzá, ha a szőke nem kér a segítségéből. Azt viszont akkor is el fogja érni, hogy enyhe legyen a büntetés. Ha máshogy nem, majd erőszakkal.
Akármi is történik. Nem vehetik el tőle Narutót.
|