4.fejezet: Az ítélet

Midori Aida  2012.04.21. 20:08

Teltek a napok. Neji és Sasuke meglátogatta Tsunadét, aki nem sok jót mondott. Annyi azért szerencsére kiderült, hogy tényleg kivizsgálták a helyszínt még a gyilkosság napján, és rájöttek, hogy nem történt magánlaksértés.

Egy sebész megnézte a vágást Naruto karján, és megállapította, hogy egy ember nem képes ekkora erővel vágni saját magába.

Sasuke a vádak megbeszélése ürügyén többször találkozott a dobéjával, néha pedig hármasban Nejivel. Először mindig a tárgyalással kapcsolatos dolgokról beszéltek, de Sasuke úgy intézte, hogy minden alkalommal kicsit közelebb kerüljön Naruto szívéhez. Jó példa erre a tegnapi nap, amit biztosan nem fognak elfelejteni:

 

Egy kicsi, üres utcában sétáltak.

- Dobe. Még mindig nem értem, miért érdekel téged mégis a büntetésed.

Naruto gondolkozás nélkül, nevetve válaszolt:

- Pedig egyszerű. Majd ha pár hét börtönnel megúszom, elmondom. Talán.

- Haha... nem fogod.

A szőke férfi kérdően nézett rá.

- Hogy érted?

- Ahogy mondom. Nem fogod - válaszolta Sasuke közömbös arccal.

Naruto ideges lett.

- TE SZEMÉT, NE MONDD, HOGY NEM FOGSZ SEMMIT SE TENNI! AZT HITTEM, ÉRDEKEL, ÉS...

- Pszt. - Sasuke egy puszit nyomott a dobéja szájára, aki kikerekedett szemekkel nézett rá.

A hatás viszont megvolt: a férfi csendben maradt, úgyhogy az ügyész úr belekezdhetett a mondandójába:

- Egy szóval sem mondtam, hogy nem teszek semmit. De téged ismerve úgysem mondanád el a választ a kérdésemre. - Ezt hallva Naruto arcáról eltűnt az idegesség, helyét széles rókavigyor vette át - És ne aggódj, én megpróbálom, hogy a lehető legenyhébb büntetést kapd, és ittmaradj... velem.

Naruto szemében hála tükröződött. Átölelte Sasukét, és egy halk 'Köszönöm'-öt súgott a fülébe.

 

 

Sasuke kilépett a háza ajtaján. Ma lesz a tárgyalás.

Még előtte elmegy Tsunadéhez, hátha tehet még valamit a dobéjáért.

Na igen, Naruto... Semmi kétség. Szeretem őt. De hogyan mondjam meg neki? Kisebb gondja is nagyobb annál, hogy egy vele azonos nemű szemétláda - mert annak tartotta magát - vallomását hallgassa...

 

[...]

 

Na, ez a nap is itt van.

Neji nem tudott mit csinálni. Még volt két órája a tárgyalásig, de úgyis előbb fog bemenni. A gondolatai nem hagynák, hogy bármi másra koncentráljon. Sajnálta Narutót. És Sasukét is. Most már valamilyen szinten érti, hogy miért tett ennyi mindent, csak hogy segítsen.

Az ügy megbeszélésével töltött hét alatt ők hárman nagyon jó barátok lettek. És most az ő szerepe következik. Úgy fogja végezni a munkáját, mint még soha.

 

[...]

 

Naruto magához képest elég korán kelt fel. Mondjuk nem csoda. Elaludni is alig tudott, és többször felébredt, aztán reggel 6 után úgy döntött, nem próbál visszaaludni. Nagyon félt az ítélettől.

Az ügye innentől Neji és Sasuke dolga lesz. Reméli, hogy számíthat rájuk. Miket is gondol, persze, hogy számíthat! De annyi mindent tettek már érte, ő meg egy köszönömöt sem volt képes kinyögni! Na jó, egyet igen, de az sem volt valami meggyőző...

Hogy tudná meghálálni? Nejinél egyértelmű, mivel az ügyvédnek szokás fizetni valamennyit, maximum majd többet ad, mint amennyit megbeszélnek. De Sasuke?

Hülyén érezte magát. Aki a legtbbet tett érte, pont annak nem tudja, hogy köszönje meg! Talán megkérdezhetne valakit...

Dehogyis, hülyeség. Ha tényleg akar valamit, magát Sasukét kérdezi meg!

 

[...]

 

A bíró asszony felnézett a papírjai közül.

- Uchiha-kun, korán jött.

- Beszélni szeretnék önnel.

- Mondjad. - Majd mikor látta Sasuke meglepődött tekintetét, hozzátette: - Ne várd, hogy mindig úgy beszéljek, ahogy egy bíró-asszonynak kell.

A férfi, miután kicsodálkozta magát, belekezdett:

- A tárgyaláson csak azokat a vádakat áll szándékomban ismertetni, amik tényleg igazak.

- Én is úgy gondoltam. De ha az 'igaz' alatt azt érted, amit Te gondolsz igaznak - a te szót szándékosan kihangsúlyozta -, akkor közlöm veled, hogy azt is el kell mondanod, amit Mi írtunk igaznak.

- De...

- Nincs de. Arra van az ügyvéd, hogy megcáfolja, ami nem igaz. Bízz egy kicsit Neji-chanban. - Tsunade megengedett magának egy mosolyt.

A 'Neji-chan'-t hallva Sasuke elnevette magát. Szóval Tsunade sem az, akinek megismerte.

- Na jó, látom, mennyire fontos neked Naruto-chan. Gyere közelebb, mondok valamit. De erről még ne szólj senkinek.

A férfi bólintott, és pár lépéssel előrébb lépett.

 

[...]

 

Neji - ahogy eltervezte - már egy órája a tárgyalóteremben ült. Sasuke és Tsunade fél órája csatlakozott hozzá.

Szerencsére mostanság nem történt sok "rendbontás", így erre a napra is csak ez az egy tárgyalás volt bejelentve, tehát nyugodtan tartózkodhattak hosszabb ideig a teremben.

Csendben ültek, azalatt a félóra alatt, amit hármasban töltöttek, csak pár szót váltottak.

Még volt úgy húsz percük a kezdésig, de ha Naruto megérkezik, biztosan elkezdhetik előbb is.

Úgyhogy vártak.

De mindegy volt, mert Naruto pontosan tízkor esett be az ajtón.

 

Tsunade ismét hivatalos üzemmódba kapcsolt, és köszöntötte a vádlottat:

- Jó napot, Uzumaki-kun. Üljön le.

- Öhm... üdv, bíró-dono... - köszönt vissza a férfi bátortalanul. - Igenis.

Miközben leült, két segítőjére pillantott. Ők szemükkel jelezték: "Nyugalom. Veled vagyunk."

- Akkor kezdhetjük a tárgyalást. Uchiha-kun... - nézett a szólítottra.

Sasuke felállt a székéről, és beszélni kezdett.

- A vádak... azaz, vád: erőszak alkalmazása - akaratlanul.

A másik két férfi összenézett. Naruto értékelte, hogy segítenek neki, de hogy a teméje még hazudjon is... Neji is csodálkozott, de nem volt rá sok ideje, mert Tsunade rápillantott, jelezve, hogy övé a szó. Összezavarodva állt fel, és próbált rögtönözni valami értelmes védőszöveget a hallottakra:

- Nos... ez igaz. De az áldozat alkalmazott először erőszakot. És ezért...

- Hyuuga-kun, elég lesz. A tárgyalásnak vége - szakította félbe a bíró.

- És a... büntetés? - nyelt egy nagyot Naruto.

- Uchiha-kun, ha megkérhetem...

Sasuke egy 'hn' kíséretében, immár másodjára állt fel a székből:

- Nemrég kaptunk egy jelentést. Egy sebész megvizsgálta az áldozat testén lévő vágásokat. Az egyiken úgy látszott, hogy te okoztad, de se mély nem volt, sem életveszélyes. Kiderült, hogy azt a sebet, ami a halálát okozta, saját maga vágta. Nem tudni, hogyan. - Hatásszünet. - Dobe.. Uzumaki... fel vagy mentve az ítélet alól!

A szőke férfi nem tudott mit mondani. Ez az egész olyan hihetetlen volt számára...

Mint a sablonos szappanoperákban: a főhős életveszélyben van, a szerelme vele akar lenni utolsó pillanatában, aztán kiderül, hogy nem fog meghalni. Közben jön egy másik probléma, ami miatt nagy bajban van, de hogy, hogy nem, minden megoldódik...

Nem tudta befejezni a képzelgést, mert Tsunade félbeszakította a gondolatait:

- Sasuke-chan. Valamit kifelejtettél.

Naruto most ijedt meg nagyon. Először a bíró asszony hirtelen stílusváltásától, aztán a gondolattól, hogy mi van, ha mégis elítélik.

De egyik sem történt meg:

- Méghozzá azt, hogy bizonyos két embernek köszönhetően nézték meg az áldozat sebeit. Ha Neji nem írta volna le, és Sasuke nem olvastatta volna el velem, akkor azt hiszem, nem úsznád meg... Naruto-chan. Nem mellékesen pedig, mert áldott jó szívem van - és Sasu-chan többször jött ide nyávogni a fülembe, hogy ártatlan vagy -, eltekintek a büntetéstől. Azt hiszem, nem is nagyon lenne miért adni.

A három férfi teljesen ledöbbent. Sasuke azért, mert tényleg ért valamit a látogatása, és mert Tsunade kétszer is le'chan'-ozta (na meg, mert úgy adta be a másik kettőnek, mintha annyira könyörgött volna neki). Neji, mert ő javasolta, hogy nézessék meg a sebet (igaz, hogy Narutóéra célzott, de akkor is), és mert Sasuke az ő jegyzeteit mutatta meg Tsunade-donónak. Naruto pedig azért, mert egyszerre túl sok volt neki az infó, és mert a két férfi tényleg tudott neki segíteni.

Tsunade beszédstílus-váltása pedig mindhármójuknak sok(k) volt.

 

[...]

 

A tárgyalás végeztével Neji kettesben akarta hagyni a két férfit, úgyhogy azt mondta, hogy mennie kell, mert még sok dolga van. Naruto gyorsan megköszönte a segítségét, és megjegyezte, hogy rendezik majd a pénzt. A Hyuuga Sasukére kacsintott, és tényleg elindult haza.

A szőke most másik megmentőjéhez fordult:

- El sem hiszem! Egy teljes hétig féltem az ítélettől, erre meg kiderül, hogy nem is én öltem meg! És te tudtad?!

A feketehajú férfi bólintott.

- De nekem is csak a tárgyalás előtt mondták. Talán előbb azért nem, mert ha akkor tudom, biztos elmondtam volna neked. - Végigsimította Naruto csíkokkal díszített arcát, aki erre elpirult.

Most, hogy lezajlott, amitől féltek, Sasuke el akarta mondani a dobéjának, hogy hogyan érez. De nem tudta, hogy kezdjen bele, úgyhogy megvárta, amíg a másik megszólal:

- Nagyon köszönöm, hogy segítettél. Ha nem lettél volna olyan rendes... nem is tudom, mi lenne. Hogy hálálhatnám meg?

Sasuke magához húzta a férfit.

- Már megtetted. Nekem elég, ha te itt vagy velem.

Itt az idő. Most elmondhatja. Amint érezte Naruto fejét a mellkasához dörzsölődni, magabiztosan kimondta azt a szót, amit már régóta akart:

- Szeretlek.

Naruto átkarolta a teméje derekát.

- Én is.

Egy kis ideig még összeölelkezve álltak, aztán Sasuke a dobéja álla alá nyúlt, majd gyengéden megemelte a férfi fejét. Naruto értette a célzást, és hagyta, hogy Sasuke ajkait az övéhez préselje. Száját résnyire nyitotta, bebocsátást engedve a férfi nyelvének. Hosszan, hevesen csókolták egymást. Naruto már Sasuke nyakát karolta, hogy minél közelebb legyenek egymáshoz. Közben ismerős érzések támadták meg.

Igen, most már biztos. Sasuke volt az, akivel akkor álmodtam!

Végül a levegőhiány vetett véget a csóknak.

 

Pár pillanat múlva a feketehajú megszólalt:

- Azt hiszem, sosem fogom megtudni, miért érdekelt téged mégis a büntetésed.

 

Naruto felnevetett.

 

- Pedig egyszerű! Ha szigorú lett volna, akkor nem lehetnék melletted!

 

___________________________

 

The End (azért az epilógus még hátravan)

 

Súgó Még nincs hozzászólás.