A telefon ébresztője csörögni kezdett. Egy kéz nyúlt ki a takaró alól, hogy leállítsa, majd a lány a fürdőszobába indult.

Hat órára állította be az ébresztőt, hogy legyen ideje elkészülni. Így mindenre jut ideje, mielőtt iskolába indulna.

_____                                 

Elég sokan jártak az utcán. A felnőttek munkába igyekeztek, a fiatalabbak pedig iskolába, bár még lett volna rá bőven idejük.
Sasuke is az utóbbiak közé tartozott. Ennek - a korábban indulásnak - az egyszerű oka az volt, hogy a szülei már előző nap délután hazaértek, persze akkor a fiú még javában Narutóval sétálgatott. Mikor visszaért, anyja azonnal kérdezgetni kezdte. Valószínűleg azt hitte, a fia talált magának barátnőt, és vele volt. Sasuke azonnal „megnyugtatta”, hogy csak egy osztálytársával találkozott, és megemlítette, hogy Kushina mindkettőjüket szívesen látná legközelebb. Fugaku kevésbé érdeklődött, ami nem is volt baj.

A feketehajú fiú pedig inkább egyedül szeretett volna lenni, így nem volt más lehetősége - elindult iskolába.

Útközben eszébe jutott néhány dolog a tegnapról, de próbált nem foglalkozni vele. Nem is értette, hogy mit miért tett. Szánalmasnak érezte magát, hogy képes volt egy ilyen hülyeségért felhívni Narutót.

Nem szokott ő ilyet csinálni. Amikor eszébe jutott Itachi, néha esetleg dühöngött egy sort magában, aztán már nem is érdekelte. Ehhez képest…

Túlságosan is kezdett a barátaira támaszkodni.
Barátai? Nem. Csak barátja.

_____

Sakura szerencsésen végzett mindennel, épp a biciklijét tolta ki a kapun.

Mehetett volna busszal is, de inkább kiélvezte, hogy ilyen kellemes idő van. Gondolataiba merülve indult útnak.

„Állítólag ma jön valami új gyerek. Kíváncsi leszek rá.”

Kicsit mindenki számára furcsa volt, hogy miért ilyenkor, hiszen a tanév éppen csak elkezdődött. Úgy hallották Kakashitól, hogy azért, mert az a valaki már előző évben is át akart volna menni máshova, de a régi iskolájának az igazgatója - ha jól emlékszik, valami D-betűs neve volt - nem akarta őt engedni. Aztán mikor sikerült meggyőzni, elvileg szándékosan lassan nyomtatták ki az iskolaváltáshoz szükséges iratokat, és mire elkészültek vele, vége lett a tanévnek. Ha jól emlékszik. Persze ki tudja, mi az igazság.

A lényeg, hogy ettől a naptól eggyel többen lesznek az osztályban.

Semmit sem tudnak az új gyerekről, még azt sem, hogy fiú-e vagy lány.

„De ma úgyis kiderül”’

Aztán még mintha azt mondták volna, hogy később cserediákok is jönnek. Közülük egy az ő osztályukba, a többi pedig másik évfolyamokba fog kerülni.

Még az előző tanévben volt pár ember a Kage Gimnáziumból abban a másik iskolában. Sakura nem tudott mindenkit megnevezni, csak arra emlékezett, hogy tőlük Naruto. Arra is csak azért, mert amíg a fiú távol volt, minden nap versenyeztek a Sasuke melletti székért. Akaratlanul is elmosolyodott, ahogy eszébe jutott az az időszak… De inkább visszaterelte a gondolatait a jelenlegi problémára.

Tehát… Az egész osztályuk nagyon jól tudja, hogy nem lenne ilyen nagy dolog az, hogy egy új diák jön hozzájuk, de az átlag iskolákhoz képest az övékben elég csekély volt a tanulók létszáma. Mindegyikőjük úgy gondolta, hogy akár csak egy új ember is képes lehet megváltoztatni az egész légkört.

A gimnázium épülete már látótávolságon belül volt, így kicsit lassabban kezdett tekerni.

Amikor odaért, leszállt a biciklijéről, majd a biciklitárolóhoz tolta azt.

Az épület bejáratánál meglátta Inót, aki észrevette barátnőjét, így megvárta őt.

- Szia, Ino! - nevetett Sakura. - Majd mutatnom kell valamit! A tegnappal kapcsolatos.

- Máris kíváncsivá tettél! - Ino becsukta maguk mögött az ajtót, majd a két lány beszélgetve és nevetgélve felment a lépcsőn az osztálytermükig.

Amint beléptek a terembe, első dolguk volt körbenézni, hogy kik vannak már ott. A szőke hajú lány egyből a padra borulva alvó Shikamaruhoz sietett.

- Hé, Shika’! Ma jön az új gyerek, nem? - A kérdésre csak egy horkantás volt a válasz, mire Ino mérgesen - és nem túl kíméletesen - megrázta a fiú vállát. Az csak ásított egyet, mint aki már megszokta, hogy felébresztik.

- Szóval, drága: nem láttad az új gyereket? - tette fel másodjára a kérdést a lány.

Nos, igen. Valamilyen szinten az osztály minden tagját érdekelte, milyen az új osztálytársuk. Néhányukat jobban, másokat kevésbé. Shikamaru inkább az utóbbiak közé tartozott…

- Kellett volna? – nézett értetlenül barátnőjére. - Anyám, ez kellemetlen…

Hát igen, az ő kapcsolatuk nem volt túl harmonikus.

Sakura észrevette Sasukét szokásos helyén, az ablak melletti harmadik padban ülni. Jó hangosan oda is köszönt neki, a fiú pedig mintha szintén mondott volna valami köszönésfélét.

A mellette lévő hely üres volt. A lány jól tudta, ki ül ott: az a srác, aki mindig az utolsó percben esik be az ajtón. Igen, Naruto. Abból a szempontból még örült is, hogy nem mondjuk egy lány, mert legalább nem kell attól félnie, hogy esetleg elveszik előle álmai fiúját.

De most nem volt ideje ilyenekkel foglalkozni, ugyanis még ki szeretett volna deríteni pár dolgot. El is indult az ilyen helyzetben legjobb információforrásnak bizonyuló osztálytársához, Hinatához.

A lány a baloldali padsor első padjában ült, a kevésbé segítőkész diákelnök, Kiba mellett. Igaz, hogy a fiúnak emiatt volt némi tekintélye, de nem túl gyakran volt hajlandó megosztani az információkat az osztállyal. Tehát nem csak ő volt az osztályban az első, aki tudott mindenről, hanem az egyetlen is…

- Szia, Hinata! - köszönt kedvesen Sakura. - Helló, Kiba.

- Ah, jó reggelt, Sakura - mosolygott a sötéthajú lány osztálytársnőjére.

- Yo - reagált a barna fiú is.

- Figyelj, nem tudod, mi van az új gyerekkel? - fordult a zöldszemű lány Hinata felé. - Jön ma egyáltalán?

A kérdezett az első mondatra megrázta a fejét.

- Nem tudom, ne haragudj.

- Azt hallottam, fiú. Többet nekem sem mondtak - szólalt meg Kiba.

- Értem… Köszi.

Sakura a padjához ment, ahol a be nem álló szájának köszönhetően egyedül ült. Letette a táskáját a mellette lévő székre. Nos, legalább ebből a szempontból nem is olyan rossz az egyedüllét. Pláne, ha esetleg a padtársa valami nem kívánatos személy lenne.

Úgy vette észre, Hinata nem jön ki jól a padtársával. Legalábbis azt szokta látni, ahogy Kiba beszélgetést próbál kezdeményezni a lánnyal - mint annak idején Choujival tette -, de az olyankor mindig elvörösödik, miközben dadog valamit. Hát igen, a barnahajút ismerve… Mivel az egész osztály tudja, hogy Hinata bele van esve Narutóba, Kiba pedig szeret másokat cikizni, el lehet képzelni, miket mondhatott szegény lánynak.

Becsengettek, Naruto pedig sikeresen beesett az ajtón, majd helyet foglalt Sasuke mellett. Az új fiú - ha az információ nem téves - azonban még akkor sem volt sehol.

_____

Első órájuk irodalom volt a kedvenc perverz tanárukkal, Jiariyával. Ilyenkor pihenhettek, ugyanis a férfi kissé sokat beszélt, és keveset diktált. Közben viszont gyakran végig kellett hallgatniuk egy-egy monológot a női test gyönyöreiről…

A mostani óra is hasonlóan telt. Mindössze annyiban tért el a többitől, hogy az osztály egy része az óra elején még kicsit izgatott volt, hogy hátha betoppan az új srác. Persze ez nem történt meg.

Második órájuk történelem volt, amit az osztályfőnökük tanított. Első ránézésre furcsa ember volt: fél arcát mindig maszk fedte, ezüst színű, égnek álló hajának látványa pedig arra késztette az embert, hogy elgondolkozzon, a férfi mennyi hajzselét használhatott naponta. Jiraiyához hasonlóan perverz volt, ami nem is volt csoda, hiszen olvasta az ősz hajú férfi műveit - igen, az irodalomtanáruk könyveket is írt.

Az említett férfi nem volt más, mint Hatake Kakashi. Jó előadó volt, óráin rendszerint fegyelem és csend uralkodott. Előbbi azért, mert a tanáruk ijesztő is tudott lenni, utóbbi pedig azért, mert az osztály nem épp az állandó tanulásról volt híres.

Ez az óra sem különbözött a többitől. Még a leglelkesebbek - például Lee - is kezdték azt gondolni, hogy az új osztálytársuk ma már nem jön, így ekkor már izgatottabbak sem voltak a szokásosnál.

Sakura már az óra utáni szünetet várta, amikor ugyanis fel akarta olvasni Inónak a versét egyfajta köszönetképpen a tanácsokért és mindenért. „Jó, az egész csak egy versszakból áll, de az is valami.”

Ilyesféléken gondolkozott, míg meg nem hallotta az óra végét jelző csengetést.

Az osztály minden tagja pakolni kezdett, egy-két ember még a tízóraiját is előcsomagolta, mikor Kakashi megszólalt:

- Nem mondtam, hogy pakolhattok. Még nem adtam házi feladatot. - A kijelentésre a teremben lévők nagy része - Kibával az élen - kórusban felkiáltott, hogy „Ne már!”, néhányan - mint Sakura vagy Ino - beletörődve vették elő a cuccukat, miközben szúrós pillantásokkal méregették osztályfőnöküket, a maradék - akár Sasuke és Shikamaru - a helyén ülve várta, hogy tanáruk kimenjen a teremből. - Ne nézzetek így rám. Muszáj, ha végezni akarunk az anyaggal. - A férfi mintha mosolygott volna, bár a száját takaró maszk miatt nem lehetett tisztán látni. - Tehát: a könyv elejétől a tizenharmadik oldalig végig vettük, ugye? - Meg sem várva a választ, folytatta. - Rendben, akkor a leckék végén lévő összes kérdésre írjátok le a választ. A következő óránk csak egy hét múlva lesz, úgyhogy hétvégén mindenkinek lesz ideje megcsinálni.

Szavait elégedetlen mordulások és felkiáltások követték.

- És ha mondjuk nem csináljuk meg? - kérdezte Kiba.

- Nos, nem kell aggódni, semmi komoly - legyintett Kakashi. - Maximum csak a szokásos… Abból pedig tudod, mi következik.

- Ne dőlj be neki, Kiba! Engem is buktatással fenyeget! - kiáltott fel Naruto.

- Nyugalom, srácok! Ha ez a helyzet, rám számíthattok! - állt fel a székéről Lee.

- Francba már, Lee, hogy nem bírsz csendben maradni! - ordított rá padtársára Tenten.

A férfi jobbnak látta, ha nem szól semmit. Szép csendben kiment a teremből.

Persze a legtöbben észrevették ezt, és hangosabban kezdtek el beszélni.

Hirtelen Kiba felállt a padja tetejére, majd szónokolni kezdett:

- Emberek! Bármennyire is utálom ezt mondani, de meg kéne írnunk azt a házit!

- Mintha nem tudnánk, nagyokos! - mordult fel Naruto, és szintén készült felállni a padra, de Sasuke leintette, mondván: „Amíg én itt ülök, rá ne merd tenni a lábadat a pad tetejére.”

- Csendet! Folytatnám - szólalt meg a barnahajú ismét. - Tehát: azt mondta, csináljuk meg a házit. Ami azt jelenti, hogy többen is lehet. - Néhányan megértették, mire céloz osztálytársuk, ők egy-két kivétellel mind helyeslően bólogattak. - Arra akarok kilyukadni, hogy egyik délután össze kéne ülnie az egész osztálynak, hogy közösen megírjuk. Na, ki van benne?

- Ki-Kiba… Mi lesz, ha Kakashi-sensei megtudja? - kérdezte félénken Hinata.

- Nem fogja, bízz bennem! - Kiba válaszát hallva már többen azt várták, mikor hallják meg azt a jól ismert, mély hangot, mely azt mondja: „Mit nem tudok meg?” Ez azonban szerencséjükre elmaradt. - És amúgy is - közel hajolt padtársához, hogy suttogva folytassa -, az írást az okosokra hagyjuk, nekünk pedig elég csak lemásolni. Gondolj csak bele: jól szórakozunk, mégis meglesz a házink!

- D-de hát az nem szép! - nézett a lány az ötletgazdára. - Azért megyek oda, hogy csak lemásoljam róluk? Sajnálom, de ebben nem szeretnék részt venni!

- Jaj, Hina! Akkor te majd maximum óra előtt másolod, nekem végül is mindegy… - Majd felegyenesedett, és hangosan szónokolt tovább. - Szóval: hadd lássam, mennyire vagyunk összetartóak, kezeket a magasba, akire számíthatok!

Ezt követően diadalittasan kezdte számolni a jelentkezőket.

Az osztály egy része csatlakozott Kibához, például Shikamaru, aki magától semmit se csinált.

- Mit csinálsz, drága? - rohant Ino a fiú padjához, mikor meglátta, hogy az megtette első mozdulatát az óra vége óta - felemelte a kezét.

- Jelentkezem - válaszolt Shikamaru. - Nem látod?

- De miért? Írhatnánk kettesben is…

- Nekem oké, ha te írod meg.

- Persze, én is úgy gondoltam - füllentette a lány.

- Naná… Ha nem akarsz csinálni semmit, emeld a kezed.

- … De ehhez még lesz egy-két gondolatom… - felelte a szőke lány dühösen, de azt tette, amire barátja utasította.

Így Ino is kénytelen volt csatlakozni. Eddig arra számított, hogy majd valamivel ráveszi Shikamarut a lecke megírására, ő maga pedig utána lemásolja, de ez nem jött be.

Lee önként felajánlotta, hogy majd segít mindenkinek. Tenten és Sakura is szívesen jelentkeztek, akárcsak Chouji, aki padtársát, Nejit is győzködni próbálta - kevés sikerrel. Ezzel pedig áttértünk azoknak a listájára, akik nem csatlakoztak.

Első személyünk - mint előbb kiderült - Neji volt, aki inkább unokatestvérével, Hinatával beszélt meg egy időpontot. Shino nem szólt semmit, de mivel a kezét sem mozdította, egyértelműen inkább egyedül akart dolgozni. Naruto pedig eleinte lelkesen jelentkezett, majd padtársára nézve látta, hogy az nem mozdul.

- Oi, teme, te nem jössz? - kérdezte kíváncsian.

- Minek?

- Mert jó buli lesz! Ráadásul a séróbáró se tud meghúzni, ha megírom a házit!

- Ch…

- Na, kérlek! Te vagy az egyik legokosabb az osztályban, kellesz, hogy gyorsan végezzünk!

Sasuke sóhajtott egyet.

- Pedig én nem megyek. És ha jót akarsz magadnak, te sem.

- De miért?

- Nem figyeltél, kik jelentkeztek? - A feketehajú fiú barátja értetlen arckifejezését látva egyből tudta a választ. - Sejtettem… Azok, akik vagy óra előtt másolnak, vagy nem is írnak leckét. Leet kivéve…

- Ezt nem értem.

Újabb sóhajtás következett, ismét Sasuke részéről.

- A lényeg, hogy ezek valószínűleg azt várják, hogy valaki majd megírja helyettük. Hallottad Shikamaruék beszélgetését is. Vagy Hinata felkiáltását.

- Oké... Még most se nagyon értem, de ha ennyire nem akarod, akkor nem megyek.

A szőke kijelentésére Sasuke meglepődött. Ő egy szóval sem mondta, hogy nem akarja!

- Persze azért kárpótlásul segítesz majd megcsinálni, ugye?

„Kárpótlás… naná.” De azért a fiú alig észrevehetően bólintott. „Végül is… erre valók a barátok.”

Amíg egymással beszéltek, Kiba befejezte a számolást, és a tízóraija erre a szünetre eső részét is majdnem elfogyasztotta. Utóbbival a többiek is hasonlóképpen voltak - már aki ilyenkor evett -, kivéve Sakurát és Inót, akik bár úgy tervezték, hogy a szünetben esznek egy-két falatot, inkább a leghátsó padba vonultak, hogy a szőke lány meghallgathassa barátnője versét.

Tátott szájjal figyelte Sakura minden szavát.

- Ezt tényleg te írtad? - lelkendezett.

- Igen. Gyakorlásnak szántam, de aztán kicsit más lett belőle.

- Nagyon ügyes vagy! - nevetett Ino.

Pár másodpercre rá azonban el is tűnt arcáról a mosoly.

- Mi a baj? - kérdezte Sakura meglepődve. - Shikamaru?

A lány bólintott.

- Az előbb elég bunkó volt velem. Én pedig azt mondtam neki, hogy majd lesz a dologhoz egy-két szavam.

- Igen, hallottam. De nem lehet, hogy kicsit túlreagálod? - próbálta Sakura nyugtatni osztálytársnőjét, de hangját elnyomta a csengetés, mely a szünet végére hívta fel a diákok figyelmét.

Mindketten visszaültek a helyükre.

Kiba gyorsan felugrott a padra, majd kihasználva a pillanatnyi csendet, beszélni kezdett:

- Akkor előre szólok: pénteken órák után mindenki, aki velem tart házit írni maradjon bent a teremben! Ha bárkinek bármi problémája van, rögtön szóljon! Majd úgyis el fogom mondani minden nap, de legyen nálatok a…

A szónoklatot a nyíló ajtó hangja szakította félbe.

Szerencséjükre - vagy balszerencséjükre - azonban nem egy tanáruk, hanem egy velük körülbelül egyidősnek kinéző fiú állt a küszöbön.

Bőre sápadt volt, haja és szeme sötét - sőt, fekete. Első ránézésre talán Sasuke hasonmásának vagy rokonának hihették volna, de alaposabban megfigyelve rengeteg különbség volt kettejük között. Kezdhetnénk például a furcsa mosollyal az új fiú ajkain. Ráadásul, míg a lányok körében Sasuke helyesnek, gyönyörűnek, vagy épp szexinek volt mondható, erre a fiúra leginkább a „furcsa” jelző illett.

- Yo. A nevem Sai. Ha jól sejtem, ti lennétek az új osztálytársaim - mutatkozott be. Szavát csend és döbbenet követte. Mindenki fejében ugyanaz a kérdés motoszkált: „Miért pont most jött?” - Így elsőre furcsának és kezelhetetlennek tűntök - mosolygott. - Különösen te ott a pad tetején, a két vörös csíkkal az arcodon.

A kijelentésre Kiba leugrott a padlóra, majd a még mindig pofátlanul vigyorgó fiú felé indult, hogy megismertesse őt az öklével.

A mozdulat azonban megszakadt, ugyanis az ajtón ismét belépett valaki, ezúttal viszont egy tanár. A kevés női oktatók egyike, Kurenai. Ő az osztályuk rajztanára.

- Oh! Biztos te vagy az új diák! Örvendek, Yuuhi Kurenai vagyok, diákoknak Kurenai-sensei. Foglalj helyet valahol, kérlek! - Majd a ledermedten álló Kibára nézett. - Nem akarom tudni, mi volt ez. Ülj vissza a helyedre, és ha nem szeretnéd, hogy bárki is értesüljön erről az esetről, azt javaslom, húzd meg magad. - A szólított pedig úgy tett, ahogy a tanárnő mondta. - Rendben, akkor… Mivel új ember jött az osztályba… Elnézést, hogy is hívnak? - fordult az utolsó padban elhelyezkedő fiú felé.

- Szólítson Sainak, legyen szíves. - felelte a kérdezett még mindig mosolyogva.

- Rendben. Szóval, mivel Sai még új, a mai órán nem a múltkorit folytatjuk, hanem portrét rajzolunk. - A hír hallatán többen összenéztek. - Tehát lerajzoljátok egy általatok kitalált ember arcképét.

- Elnézést, Kurenai-sensei, hogyan kezdjünk egyáltalán hozzá? - kérdezte Sakura a többieket megelőzve. Miután kimondta, mintha kuncogást hallott volna a háta mögül.

- A kérdés jogos. Mivel még nem nagyon csináltunk ilyet, segítségnek rajzoltam egy vázlatot, amiből egy-egy példányt kiosztok mindenkinek. Azaz… megkérhetnék valakit, hogy ossza ki?

Kiba egyből felugrott a helyéről, kivette tanáruk kezéből a lapokat, majd szélsebességgel futott el a padsorok között, egy-egy képet letéve minden osztálytársa elé.

Amint megkapták, mindannyian szemlélni kezdték az arcot, többen pedig hangosan felnevettek. A sensei alkotásának arcvonásai ugyanis kísértetiesen hasonlítottak egy másik tanárukéra, Asumáéra.

- Mindenkinek világos, mi a feladat? - kérdezte Kurenai, mire sokan bólintottak. - Sai, nagyon hátul ülsz, kérlek, előrébb jönnél? Fel fogok rajzolni pár dolgot a táblára és szeretném, ha mindenki rendesen látná.

- Sensei, én nagyon jól látok innen mindent, és amúgy sincs szükségem segítségre, köszönöm - válaszolta a szólított.

- Azért jó lenne, ha odaülnél valaki mellé. Legalább megismerkedsz vele - zárta le a beszélgetést a tanár.

Sai körbenézett a teremben. Négy ember mellett látott üres széket - illetve olyan széket, ahol nem ültek, mivel mindegyikük azon tárolta a táskáját.

Az ablak melletti első sorban egy hosszú, szőke hajú lány ült, mögötte egy sötétbarna hajú, furcsa öltözékű fiú, középen a harmadik padban egy határozottan rózsaszínű, viszonylag rövid hajzattal rendelkező lány, az ajtó melletti sorban pedig egy padon alvó illető, aki a ruhájából ítélve fiú lehetett, mivel még a fejét sem látta.

Legszívesebben maradt volna egyedül, de a sensei nem engedte, így kénytelen volt választani valakit. A rózsaszínhajú ült hozzá legközelebb, ráadásul az előbbi kérdéséből úgy gondolta, nem sokat érthet a rajzoláshoz, úgyhogy az ő padjához indult el.

Sakura hátrapillantott, majd mikor látta, hogy Sai valószínűleg mellé fog leülni, leemelte táskáját a mellette lévő székről. Nem volt neki szimpatikus a fiú, de nem szólalhatott fel az óra kellős közepén. Amúgy is, hátha így megkedveli.

- Aki mellé ültél, az Sakura. Ha nem értesz valamit, nyugodtan kérdezd őt, nektek a mai órán kivételesen szabad beszélni - mosolygott Kurenai.

A feketehajú bólintott, majd a kapott lapot kezdte el tanulmányozni.

- Sensei, elnézést, lenne is egy kérdésem, de önhöz. Ennek az arcnak nincs kicsit lejjebb a szája, mint kéne? - szólalt meg, miközben a papírra mutatott.

- Oh, nem is vettem észre. Hadd nézzem - próbálta leplezni zavarát a tanár, miközben közelebbről megvizsgálta a képet. - Köszönöm, hogy szóltál, de szerintem ott van a szája, ahol anatómiailag lennie kell.

- Ahogy a sensei mondja. Elvégre én csak egy diák vagyok - mosolygott Sai továbbra is.

Kurenai még magyarázott egy-két dolgot, felrajzolt pár dolgot a táblára, majd mindenki elővette a vázlatfüzetét, hogy belekezdjen a rajzolásba. Sakura látta, ahogy ideiglenes padtársa füzete szinte teljesen másmilyen, mint az övék. Nagyon drágának nézett ki.

A lány nem szólt rá semmit, de ezzel az új fiút már nem csak unszimpatikusnak, hanem enyhén nagyképűnek is találta.

Aztán rájött, hogy az utóbbiban tévedett. Sai ugyanis szerinte már nem is enyhén volt nagyképű. Hanem eléggé. Akkor lett a srácból különösen elege, mikor ugyanazt a visszafojtott kuncogást hallotta, mint az óra elején, csak immár mellőle. Persze, gondolhatta volna…

- Mi olyan vicces? - fordult új osztálytársa felé.

- Semmi, csak olyan furcsán fogod a ceruzát.

Pár perc múlva a fiú megszólalt:

- Az meg micsoda? - Ujjával rábökött valamire a lány rajzán.

- A szeme, nem látszik?

- Ja… Bocsáss meg, azt hittem, hogy a karakteredet valami baleset érte, és sebtapasz van a szemén.

Az óra végéhez közeledve Sakura már nagyon ideges volt. Nem bírta szó nélkül hagyni Sai sértő megjegyzéseit.

- Tudod mit? - szólalt meg hirtelen. - Mi lenne, ha a sajátodat néznéd? Fogadok, hogy bele sem kezdtél! - próbálta visszaadni, amit a fiútól ez idáig kapott.

- Ha érdekel, nézz csak ide - válaszolta Sai.

A lány úgy is tett, majd a csodálkozástól kis híján hanyatt esett. A fiú rajza szinte tökéletes volt. Egy férfi arcát ábrázolta, de olyan élethűen, hogy még azon sem lepődne meg, ha életre kelne.

Sakura ezt követően már féltékeny is volt Saira.

_____

A többi óra valahogy elment. Sakura csak annyira emlékszik belőle, hogy folyamatosan azt várta, mikor szólal meg az új fiú. De ez nem történt meg túl gyakran. Sainak csak rajzórán volt nagy a szája, a többin gyakorlatilag néma csendben ült.

A nap végére jó néhány embernek megvolt a véleménye Sairól.

Sakura nem kedvelte őt, ahogy Kiba sem - az első találkozásuk miatt. Sasuke számára sem volt egy szimpatikus egyed, pláne, mivel néhányan vele hasonlították össze. Naruto nem tudta, kedvelje-e vagy ne, de ezzel nem csak ő volt így.

Akárhogy is, Sainak már az első napján sikerült ellenséget szerezni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés