|
3.fejezet: A cserediákok érkezése
Midori Aida 2015.01.15. 17:00
Ha esetleg valakik követték a művet, azoktól elnézést, hogy csak ilyen sokára tettem fel a következőt. Igazából már több mint két éve megvolt, csak nem jutottam el odáig, hogy be is gépeljem...
Kiba sejt valamit, és akcióba lendül, hogy segítsen Hinatának.
Shikamaru és Ino kapcsolata eddig sem volt felhőtlen, most viszont vihar következik.
Egy félreértett beszédfoszlány rontja el Naruto kedvét.
Sai utálását Sakura továbbra is folytatja, az osztályt azonban újabb hír csigázza fel.
Jó olvasást!
- Te mit gondolsz Sairól? – kérdezte Ino barátnőjétől, miközben az osztálytermük felé mentek.
- Elég irritáló – válaszolt Sakura. – Te nem hallottad, miket mondott nekem tegnap rajzon?
- Nem. Miket?
- Például azt, hogy a rajzomon az ember szeme úgy néz ki, mint egy ragtapasz!
- Ez most komoly? Pedig velem egész kedves volt!
- Rajtam kívül mindenkivel az…
Rajzóra utáni szünetben néhány ember kivételével az egész osztály Saihoz ment, aki kicsengetéskor egyből visszaköltözött az utolsó padba. Kérdezgetni kezdték:
- A keresztneved már tudjuk, de milyen Sai vagy? – kíváncsiskodott Ino.
- Ne haragudj, de most még nem mondom el, Nem köthetem akárki orrára a nevem – válaszolt a fiú.
- Öhm… persze, megértem… - motyogta a lány zavartan. – Furcsa egy srác vagy…
- Az lehet. Te pedig csinos lány – mosolygott Sai.
Ezt nem hiszem el, tényleg azt mondta neked, hogy csinos vagy? – kiáltott fel Sakura. – Engem bezzeg állandóan sérteget!
- Talán valami nem tetszik, homlokbajnok? – nevetett Ino.
A következő pillanatban mindketten megdermedtek.
- Elnézést, hogy beleszólok, de szerintem igenis szép homloka van – szólalt meg az épp arra járó Sai, majd a két lányt megelőzve ment is tovább.
- E-ez… mi a… - Sakura próbált összehozni egy értelmes mondatot.
- Tessék, már egy szavad sem lehet. – Ino barátnője vállára tette a kezét. – Látod, tud ő kedves is lenni; még veled is. – Kissé gúnyos vigyort vágott hozzá.
Sakura csak morgott egyet. Kifejezetten sértőnek találta ezt a „megnyugtató bókot”.
Naruto magához képest elég korán ért be a terembe.
- Jó reggelt mindenkinek, megérkeztem! – köszönt osztálytársainak jó hangosan.
- J-jó reggelt, N-Naruto-kun! – köszönt vissza félénken Hinata, halvány pírral az arcán.
Kiba oldalba bökte a lányt.
- Hozzalak vele össze, Hina? – kacsintott.
A sötéthajú lány arca egyre vörösebb lett, zavarában dadogni kezdett:
- I-izé… ho-honnan tu-tudod, ho-hogy…?
- … hogy szerelmes vagy Narutóba? Hadd ne soroljam. A lényeg, hogy segíthetek neked.
Hinata immár rákvörös arccal nézett padtársára. De erőt vett zavarán.
- I-igazán? De hogyan?
- Azt majd bízd rám, oké? – Újabb kacsintás.
Hinata bólintott.
- Köszönöm, Kiba! – hálálkodott.
A fiú mosolyt erőltetett az arcára.
Eközben Naruto helyet foglalt Sasuke mellett, majd vigyorogva megkérdezte:
- Jó korán jöttem, mi?
- Hn. Magadhoz képest – felelte a fiú.
Nem szerette, ha megzavarják gondolkozás közben. Nem mintha olyan halaszthatatlan dolgokat kellett volna megvitatnia magával, de attól még nem örült neki. Pláne mikor az a személy a tettes, akinek ezt legjobban kéne tudnia.
- Tényleg, teme, mikor jössz megint hozzánk, hogy megírjuk a házit? – folytatta a szőke fiú a szóáradatot, amivel rendszerint az őrületbe kergette osztálytársát. – Emlékszel, megígérted, hogy segítesz!
Sasuke most viszont csak morogva, néhány szóval válaszolt – ami egy Narutóval folytatott beszélgetnél igencsak ritkaságszámba ment.
- Szombaton. Ha neked jó.
- Naná! – öltötte fel Naruto szokásos rókavigyorát.
_____
Ino amint a terembe ért, Shikamaruhoz ment, majd belesúgta a fülébe:
- Ma órák után ne menj sehova! Beszédem van veled!
A fiú lustán felemelte a fejét, majd álmosan bólintott.
Az óra kezdetét jelző csengő pedig megszólalt.
_____
Utolsó órájuk testnevelés volt, ami már csak azért is említésre méltó, mert a tanáruk egy bizonyos Maito Gai volt.
- Nocsak! Üdvözöllek, fiatal barátom! – kiáltott fel a férfi, ahogy észrevette a tornafelszerelés nélküli Sait. – Hogy hívnak? Tudod mit? Inkább kitalálom! Ha nem sikerül, fél lábon körbefutom az iskolát!
- Erre semmi szükség, uram! A nevem Sai – előzte meg a fiú a tanárt.
- Nos, rendben, Sai! Úgy látom, ma csak megfigyeled, milyen ifjúi hévvel küzdenek az én tanítványaim, nem fogsz csalódni! – Majd elfordult a fiútól, és elkiáltotta magát. – NA JÓ, TÍZ KÖR, UTÁNA RÖPLABDA LESZ!
- IGENIS, Gai-sensei! – ordította vissza Lee, majd teljes gyorsasággal futni kezdett.
Ilyenkor szoktak balesetek történni, és ez alól a mostani óra sem volt kivétel: Lee akkora lendülettel vette be az első kanyart, hogy eldőlt. De egyből feltápászkodott, aztán futott is tovább.
A többiek csak ezután indultak el, így persze Lee ért be elsőnek. Sasuke másodiknak, Neji és Shino harmadiknak, Naruto negyediknek. Őket Tenten követte, majd az egymással a „nagy tervet” találgató Kiba és Hinata, pontosabban a beszélő Kiba és a figyelmesen hallgató Hinata. A sort az úgyszintén beszélgető Ino és Sakura, valamint Chouji zárták, a mögöttük sétáló Shikamaruval.
Ezután elhelyezkedtek a már felállított háló két oldalán, és játszani kezdtek.
Sai mindenkit jól megfigyelt, hogy ki hogyan játszik, mennyire erőlködik, mennyire fárad el.
A legjobbnak az egyik csapatból a hozzá kicsit hasonlító, beképzeltnek tűnő fiút – ha jól emlékezett, Sasuke a neve – találta, a másikból pedig a hosszú, barnahajú fiút, akinek olyan furcsa színű szemei voltak. Elég nagy átéléssel ütötte a labdát a Tenten nevű lány is, aki már első nap bemutatkozott neki. A hiperaktív srác is igyekezett, de ő inkább csak a pályán futkosott.
_____
A négy lány egyszerre ment ki az öltözőből. Hirtelen megtorpantak, mikor Sai eléjük állt.
- Tenten, ugye? – szólította meg a barnahajú lányt. – Szépen játszol.
- Köszönöm, Sai-kun! – felelte a lány enyhén vörös arccal.
Sakura ezt a jelenetet is jól eszébe véste.
Shikamaru úgy tett, ahogy barátnője mondta. Megvárta, amíg az végzett, majd előreküldte a többi lányt.
Együtt indultak az osztályterembe. Majd Ino megszólalt:
- Nem tudom, miért vagy ilyen bunkó velem.
- Ezt én is mondhatnám – felelte a fiú.
- Micsoda?
- Jól hallottad. Eddig nem szóltam semmit a viselkedésedre, de hogy még neked álljon feljebb…
- De hát… én nem is… - próbált mentegetőzni Ino.
- Pedig igen. Nem vagyok a kutyád, hogy úgy bánj velem, ahogy kedved tartja. Tudtommal a barátod vagyok. Most még.
Shikamaru nem volt mérges. Egyszerűen csak zavarta, ahogy barátnője viselkedett vele.
Ino nagyon meglepődött.
- Sz-szakítani akarsz? – kérdezte kikerekedett szemekkel.
- Nem tudom biztosra, mit akarok. De talán úgy lenne a legjobb.
- De hát… Szeretsz, ugye?
- Őszintén? – A lány félve bólintott, mire Shikamaru folytatta. – Azt hiszem, már nem. Abban sem vagyok biztos, hogy valaha szerettelek-e. – Osztálytársa arcán látta, hogy az mindjárt sírva fakad, így hozzátette: - Sajnálom. Ezt talán nem kellett volna mondanom. – Átölelte volt barátnőjét. Nem igazán tartotta magát romantikus embernek, de érezte, hogy valamivel meg kell vigasztalnia őt. – Szép vagy és okos is. Biztosan találsz majd valaki mást. – Érezte, ahogy a lány könnyei a pólójára folynak. – Ne sírj. Millió másik fiú van, aki a kegyeidet keresi. – Ino erre csak még jobban kezdett sírni. – Ne csináld már, ez olyan kellemetlen!
Erre a lány egyszerre nevetni és szipogni kezdett.
_____
Sakura átkozta magát azért, amiért többet foglalkozott Sai utálásával, mint Sasuke meghódításával. Mondjuk abból a szempontból jól jött a dolog, hogy ihletet kapott egy újabb vers költéséhez.
Most valami olyat akart, amilyet eddig még nem írt. A témát tudta, így már könnyű. Annyi lesz benne az újdonság, hogy ezúttal nem páros rímmel, hanem keresztrímmel fogja megírni, és persze egy kicsit hosszabb is lesz.
Fél óra sem telt bele, máris elégedetten szemlélte a rövid művet:
„Új fiú az osztályban
Kinek képzeli ez magát?
Most jött, de már osztja az észt;
Csak mert tud rajzolni, nahát!
Rúgnák már ki innen és kész!
Bókolgat ő minden lánynak,
Azt hiszi, így megkedveljük.
Közben azok mindjárt hánynak -
Előbb-utóbb majd megverjük!”
Hirtelen megcsörrent a telefonja. Megnézte, ki az: a kijelzőn az „Ino” név jelent meg. Jókedvűen felvette, majd bele akart szólni, de mintha szipogást hallott volna.
- Ino…?
- Sza-… szakított… velem…
_____
Shikamaru éppen hazaért.
Megcsinálta. Kimondta. Ezt kellett volna tennie már napokkal ezelőtt. Bár sajnálta Inót, rövidesen úgyis kiderült volna, hogy nem illettek össze. Jobb volt, hogy azelőtt tudatta a lánnyal a helyzetet, mielőtt az még nagyon beleélte volna magát kettejük kapcsolatába.
Ettől függetlenül elég bunkónak érezte magát.
_____
- Hogy micsoda?!
- Jól… hallottad… Szakított velem…
- Csak így? De miért?
- A-azt… mondtam… - Ino hangja akadozott a sírástól.
- Ez így nem lesz jó. Próbálj meg kicsit lenyugodni, és aztán mondj el mindent az elejétől. Tudom, könnyen beszélek, de hidd el, szeretném érteni is, amit mondani fogsz.
Ino mélyeket lélegzett, majd kis idő múlva, néha halkan szipogva beszélni kezdett.
Elmondott mindent, amire Sakura kíváncsi volt, kezdve az órák előtti üzenettel, egészen az ölelésig. A lány figyelmesen végighallgatta, majd próbálta megvigasztalni – azt mondta neki, hogy a hallottak alapján a fiú nem akarta őt megbántani, de igaza volt abban, hogy Ino biztos talál majd magának mást. Bár a füle már fájni kezdett a hosszú telefonbeszélgetéstől, azzal tisztában volt, hogy barátnőjének most támaszra volt szüksége, és nem lehetett volna ezt megoldani egy interneten keresztül folytatott chateléssel.
Kis idő alatt Sakurának olyan mértékben sikerült felvidítania Inót, hogy a lány már vele együtt nevetett, mikor Sakura felolvasta legújabb szerzeményét, a Sairól szóló verset.
- Kétségtelenül van benne némi igazság – kuncogott. – Tegnap tízórai után én is le tudtam volna keverni neki egyet!
- Na ugye! – mosolygott Sakura. – De úgy nézem, Tentennek bejön!
Még pár percig beszéltek, aztán kölcsönösen egyetértettek abban, hogy majd másnap az iskolában folytatják, mert már elég erős fülfájásuk volt, na meg nem akarták teljesen leszívni Ino egyenlegét.
_____
Sasuke nagyon nem kedvelte Sait. Amikor testnevelésen játszottak, érezte magán a fiú vizsgáló tekintetét. Ha odafordult, az farkasszemet nézett vele. Igazából nem érdekelte a dolog. Az új srác nem bírta őt, és ő sem az új srácot. Ennyi. Azt azonban kárörvendően nyugtázta magában, hogy nem ő volt az egyetlen, aki így érzett. Kibát valamilyen szinten megértette, hogy orrolt a fiúra, meg aztán néhány lány helyében ő már minimum beverte volna azt a hülyén vigyorgó képét – de mivel személyes problémája egyelőre csak annyi volt vele, hogy nem volt szimpatikus, nem nyúlt hozzá. Na igen, Sasuke mindenre figyelt, ami az osztályban zajlott, csak nem emlegette, mert nem érdekelte. Az elvei szerint mindenki törődjön a saját dolgával, és ne kürtölje szét az egész világnak, ha meg problémája van, oldja meg magának.
Az utóbbit persze még ő is megszegte. Bár már az sem izgatta különösebben.
Hogy miért csinálta, annak az okát csak később tudta meg biztosra.
_____
Május kilencedike, egy szerdai nap.
Naruto jókedvűen ébredt. Úgy érezte, bár ezen a napon lehet, hogy fog vele valami kellemetlen történni, a jó dolgok semmiképp sem hagyják majd rosszkedvűen.
Miután elvégezte minden fürdőszobai teendőjét, gyorsan betermelte a reggeli ramenadagját, beköszönt édesanyjának – és mielőtt elfelejtette volna, futólag közölte vele, hogy Sasuke szombaton megint jön -, azután kiment a buszmegállóhoz. Elég messze lakott a Kage Gimnáziumtól, így kénytelen volt igénybe venni a tömegközlekedést. Eggyel korábbi járatot választott, akárcsak a tegnapi napon, így vagy tíz perccel előbb ért be.
Nemsokára jött is a busz, ő pedig felszállt rá.
A szokásosnál hamarabb ért az iskolához legközelebbi megállóhoz, bár még onnan is gyalogolnia kellett párszáz métert.
Épp befordult egy sarkon, mikor észrevette Sakurát és Inót tőle nem messze, a biciklijüket tolva sétálni. Oda akart nekik köszönni, így megszaporázta lépteit, hogy beérje őket. Mikor viszonylag közel került hozzájuk, meghallotta, hogy beszélgetnek. Olyankor pedig udvariatlanság lenne a lányokat megzavarni. Inkább csak hallgatózott – ami talán még inkább udvariatlanságnak számított, de amíg nem vették észre…
- És most, hogy megint szingli lettél, hogyan tovább? – kérdezte jókedvűen Sakura.
- Nem is tudom… Talán társulok hozzád, hogy elérjem a lehetetlent! – nevetett Ino.
Naruto semmit sem értett a beszélgetésből.
- Tegyél le róla, Sasuke-kun az enyém! Különben is, szó sem volt arról, hogy te ráhajthatsz!
A szőke fiú megdöbbent. Ő most valamit nagyon félreértett. Sasuke neki egy szóval sem említette, hogy Sakurával járna! Pedig ők ketten elvileg a legjobb barátok voltak, legalábbis Naruto úgy gondolta. Igen, mintha féltékeny lett volna. De ugyan miért? Mert a legközelebbi barátjának előbb lett barátnője, mint neki? Csak az lehetett az oka, hiszen Sakura miatt biztos nem. Kiskorában ugyan tetszett neki a lány – mit tetszett, halálosan szerelmes volt belé -, de miután többször visszautasította őt, mondván: „Én Sasuke-kunt szeretem, téged meg utállak!”, szép lassan már egyre kevésbé érzett vonzalmat Sakura iránt.
_____
Sasuke, szokásához híven, a helyén ült, miközben kinézett az ablakon.
Mikor Naruto betoppant, rögtön a fiú felé fordult.
- Yo, Naruto – köszönt.
- Oh, szia, Sasuke! – vigyorodott el Naruto, ahogy csak ő szokott.
Sasuke visszafordult az ablakhoz, hogy gondolkozzon. Ez alkalommal senki sem zavarta meg, ami szokatlan volt számára.
Padtársára nézett. Az szemmel láthatóan valamin éppen nagyon elgondolkozott.
- Oi, dobe – szólalt meg Sasuke.
A szőke fiú felkapta a fejét.
- Mi az? – kérdezte izgatott hangon, egy vigyort az arcára erőltetve.
- Nem kell mindig vigyorognod előttem.
- Jaj, tényleg! A múltkor azt mondtad, hogy nem tetszik! – csapott a homlokára Naruto.
- Nem azért, usuratonkachi! – emelte meg kissé a hangját Sasuke. – Látom, hogy nem vagy éppen jó kedvedben. Nem kell megjátszanod magad.
Majd magában morgott egyet: „Egy szóval sem mondtam, hogy nem tetszik...”
- Nos, rendben. – A szőke fiú arcáról eltűnt az erőltetett mosoly.
Sakura a két fiú szóváltását figyelte. Féltékeny volt Narutóra, amiért az Sasuke mellett ülhetett, aki ráadásul oda is figyelt rá.
Átkozta az év eleji ültetést. Persze az első néhány nap még mindenki ott ült, ahol akart, de aztán a tanárok megelégelték a túl nagy hangzavart óra közben, és fokozatosan szinte mindenkit elültettek a régi helyéről. Mondjuk ő először sem Sasuke, hanem Ino mellett ült, de sokkal jobb volt neki úgy, mint egyedül.
- Dobe… Tudok segíteni? – kérdezte Sasuke, aggodalommal a hangjában.
- Mi-miben? – Naruto nem értette, mire célzott padtársa.
- Szokatlan, hogy így elgondolkozni látlak. Mi a baj?
- Szokatlan, hogy gondolkodom? Hát kösz! – adta a sértődöttet Naruto, majd rendes hangon folytatta. – Igazából baj nincs, csak valami, amit nem értek. Hogy tudsz-e segíteni? Talán, ha kimagyarázod magad, amúgy mindegy.
- Mi….?
- Hát…
A beszélgetés félbeszakadt, mikor Kiba berontott a terembe:
- Emberek! Itt vannak a cserediákok, akikről a múlt héten beszéltek! – A bejelentésre sokan tolongani kezdtek az ajtónál. – ÁLLJ! – kiáltott, a szót elnyújtva. – Az idősebbek már a termükben vannak, hova rohantok?! Mindjárt itt lesz az illető, aki a mi osztályunkba jön, ne menjetek sehova!
A tömeg elállt az ajtóból, néhányan visszaültek a helyükre. Mások alapból ülve várták a cserediák érkezését.
Pár perc múlva nyílt az ajtó, és egy fiú lépett be rajta. Rövid, vörös haja volt és jégszínű, vastagon kihúzott szeme.
Naruto szemei elkerekedtek, majd halkan megszólalt:
- Gaara…?
3. fejezet vége
2012.07.16. Midori Aida
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés