2.fejezet: Enyhítő körülmények

Midori Aida  2012.04.21. 18:32

A felkelő nap sugarai besütöttek a sötét szobába. Megvilágították az ágyon nyugodtan alvó férfit. Elöl hosszabb tincsei kócosan lógtak az arcába, hátul pedig a máskor tüskékben álló haja az elalvás előtti forgolódásnak hála kissé lelapult.

A takaró kis része volt rajta, nagyobb része lelógott az ágyról. Ennek és a fénynek (na meg annak, hogy meleg volt, ezért egy szál nadrágban aludt) köszönhetően sápadt bőrén észrevehetőek voltak kidolgozott izmai.

Arcából nem sok látszott, csak hogy szája résnyire volt nyitva, és mintha... mosolygott volna!

Összegezve: Sasuke még alvás közben is lélegzetelállítóan jól nézett ki.

Ébredezni kezdett, ahogy a fény egyre erősebben sütött a szemébe. Azonnal felült az ágyon, majd a fürdőszoba felé vette az irányt.

 

[...]

 

Ugyanekkor, egy másik lakás hálószobájában egy szőke férfi forgolódott az ágyában. Aranyszínű tincsei teljesen összekócolódtak, arca két oldalán húzódó csikok pedig most nem egy vigyortól torzultak el. Valószínűleg rosszat álmodhatott. A levegőt is kapkodva szedte.

 

Naruto egyedül állt a semmi közepén. Mégsem. Megpillantotta a férfit, aki megölte a szüleit, meg egy kést tőle pár lépésre. Felvette, majd magasra lendítette a karját, hogy elég nagy erővel sújtson a gyilkosra. Hirtelen szorítást érzett a csuklóján. Kiejtette a kést a kezéből. A szorítás gyengült, mígnem azt érezte, hogy már senki sem fogja. Egy kéz - valószínűleg ami az előbb megállította a támadásban - nyúlt előre, és rámutatott Naruto szüleinek gyilkosára, akit azonnal rendőrök vettek körül, majd elvitték.

A kéz, ami pár pillanattal azelőtt megmentette a gyilkost a haláltól és Narutót az emberöléstől, egy másik társaságában a szőke férfi dereka köré fonódott.

Naruto óvatosan megfordult, nehogy megszakítsa az 'ölelést'. Lábujjhegyre állt, felemelte a fejét, arcát lassan közelítette az ismeretlenéhez, aki még mindig a derekát fogta...

 

Felébredt. Persze, csak egy álom volt. Nem tudta felidézni, ki volt az, akit meg akart csókolni, csak arra emlékezett, hogy leírhatatlan érzés volt.

Gondolatait megszakítva rápillantott az órára, és jobbnak látta, ha felkel, ugyanis már fél tíz volt.

 

[...]

 

Nem sok ember volt az utcán. Szerencsére.

Sasuke tudta, hogy akit keres, már biztosan ébren van.

Sietett. Ezután még a bíróhoz is be szeretne nézni.

Még hat napja van. Addig sok dolgot kell elintéznie.

 

[...]

 

Kopogott. Egyből ajtót nyitottak neki.

- Sasuke? - kérdezte köszönés helyett a hosszú barna hajú férfi.

- Üdv, Neji. Elnézést a zavarásért.

- Elnézem. Fontos dologról lehet szó, ha idejöttél. Fáradj beljebb.

Sasuke hang nélkül követte Nejit, közben felkészült arra, hogy kiszednek belőle mindent.

 

[...]

 

A két férfi szótlanul ült egymással szemben.

A csendet végül Neji törte meg:

- Szóval azt akarod, hogy legyek Naruto ügyvédje, és a vádakat, amiket elmondasz, jó indokkal cáfoljam meg?

- Hn.

- Elfogadom az ügyvédi szerepet. A többi meg hozzájár, ha nem tudnád...

- Jó... kösz.

Újabb csend következett - volna, ha nem kopognak az ajtón.

Neji azonnal kifutott üdvözölni a vendéget, Sasuke pedig hallgatózott:

- Szia, Neji! - Basszus, ez Naruto hangja!

- Yo. - Küldd el!

- Tudod, azért jöttem, mert... lennél az ügyvédem? Kérlek... - Ez jó, és most Neji igennel válaszol, a dobe hazamegy.

- Érdekes, Sasuke is ezért van itt. - Neji, te szemét!

- Sasuke? Itt? - És most, hogy tudod, menj haza.

- Aha. Bejössz? - Én egyszer megölöm!

- Igen, köszi! - Huh, minek örül ennyire?

Jönnek. Sasuke érezte magán Naruto pillantását.

De jó, mellé ült le. Aztán megszólalt:

- Sasuke, honnan tudsz te arról, hogy Nejit akarom megkérni ügyvédnek?

- Sakura megírta. - Őszinte, de egyszerű válasz. - Amúgy szia neked is.

- Az a nő mindenbe beleüti az orrát! Fú, de idegesítő!

A feketehajú elvigyorodott. Szóval Naruto is így gondolja.

- Min röhögsz, teme?!

- Semmin, dobe, csak igazad van.

- Oi! Akkor most mit akartok? Ha veszekedni, akkor azt legyetek szívesek a saját házatokban tenni... - szólt közbe Neji.

- Ne haragudj. Nem fogunk vitatkozni - válaszolt Sasuke.

Naruto nagyot nézett. Sasuke máskor ott szivatja, ahol éri. Most meg...

Elég érdekesen nézhetett, mert a teméje visszanézett rá, majd megszólalt:

- Mi az, dobe?

Akarta mondani, hogy "Ne bámulj így rám, te szemét!", de inkább nem tette. Helyette csak a férfi arcát nézte. Eddig nem is vette észre, hogy milyen gyönyörű éjfekete szemei vannak. Persze, régebben nem volt alkalma megfigyelni. Amikor egymás szemébe néztek, azt jelentette, hogy balhé lesz.

Sosem felejti el azt a napot, évekkel ezelőtt.

_______

 

Naruto nem bírta, hogy minden lány Sasukéért van oda. Felguggolt a srác padjára, és a szemeibe nézett. Elég közel volt az arcuk egymáshoz, de ők csak azzal törődtek, hogy minél gyilkosabbnak hatóan nézzenek farkasszemet. Ekkor egy fiú, aki Sasuke előtt ült, hátratolta a székét, ezzel véletlenül meglökve Narutót, aki kénytelen volt megszakítani a szemkontaktust riválisával, ugyanis ráesett. Nem is akárhogy.
Bizony, azóta Naruto magáénak tudhatja Sasuke első csókját.

_______

 

Utólag elismeri: nem volt rossz. De kicsit ciki volt, amikor megkérdezték tőle, hogy milyen volt az első ilyen "élménye". Nem merte mondani, hogy egy vele azonos neművel történt, puszta véletlenből.

Most pedig ugyanez a személy - csak már felnőtt - néz ismét a szemébe.

Elpirult.

A táv kettőjük arca között újra egy lökéssel megszűnhetne.

Amíg Naruto vörösödött, Sasuke próbálta kitalálni, hogy miért. Egyből megtudhatná, ha ... Nem, inkább nem teszi, mert ha a dobe nem azért pirul, amiért gondolja, akkor netán megharagszik érte. Azt pedig ő semmiképpen sem akarta.

Neji figyelte a jelenetet. Ilyet még szappanoperákban sem látni. Gondolta, hogy nem azért nézik így egymást, mert egyik meg akarja ölni a másikat. Aranyosnak találta a két férfit együtt. Elfordulhatna, jelezve, hogy ne is törődjenek a jelenlétével, de azt a két idiótát ismerve úgysem történne semmi.

Észrevette, hogy Sasuke nagy erőfeszítések árán tudja fékezni magát, mielőtt...

A szemét viszont nem tudta levenni Narutóról.

Neji érezte, hogy mostmár tennie kéne valamit. Tett is:

- Öhm... szóval... akkor nem kéne rendesen megbeszélni az ügyet?

Sasuke hálásan fordult megmentője felé. Ha hozzá beszélnek, tud máshova koncentrálni, és nem Narutóra nézni.

A szőke férfi még 'Sasuke tekintete' hatása alatt volt, de Neji hangja kicsit visszarántotta a valóságba.

Felnézett a mellette ülő férfire. Meglepődve tapasztalta, hogy az elpirult. Elképzelte, hogy ő is kb. így nézhet ki most.

Te jó ég. Mi van velem?

- De, persze... - válaszolt Neji kérdésére Sasuke. - Amúgy, dobe... nem értem, miért érdekel téged ez az egész. A múltkor még meg akartál halni.

- Gondolkoztam.

Vendéglátójuk jobbnak látta, ha gyorsan eltereli a témát, mielőtt megint valami, az előbbihez hasonló történne. Elővett egy jegyzetfüzetet, majd megszólalt:

- Akkor, Naruto... elmondanád nekünk, hogy történt a gyilkosság? - pillantott vendéglátója a szőkére, aki kis gondolkodás (és vörösödés) után beszélni kezdett:

- Hát... tudjátok, kiskoromban meggyilkolták a szüleimet. Egészen pár nappal ezelőttig nem tudtam, hogy ki a tettes, és hol tartózkodik most. Úgy éreztem, bosszút kell állnom. Elmentem hozzá. Megmondtam neki, miért vagyok ott, erre pofánröhögött. Azt mondta, ő világéletében nem ölt embert. Mérges lettem, és kiabálni kezdtem vele, hogy vallja be. Gondolom rájött, hogy nem adom fel egykönnyen, mert elővett egy kést, és felém közeledett vele. Megijedtem, de azt még megmondtam neki, hogy már biztos vagyok benne, hogy ő ölte meg a szüleim, és a reakciójából látva más ártatlan embereket is. Erre megvágta a karom a késsel. Szerintem elrettentés céljából, de nemt'om igazából. Utána lefogtam. Ha nem tettem volna, lehet, hogy most halott lennék. Aztán beszélt még mindenfélét. Én meg elővettem a mobilom, és hívtam a rendőrséget. A gyilkos, mikor észrevette, le akart szúrni. Innentől csak annyira emlékszem, hogy mire megérkeztek, az ember halott volt. Azt hiszem, megöltem. A rendőrök nem hitték el nekem, hogy ő akart engem megölni. Azt mondták, szerintük én vágtam meg saját magam. Pedig elhihetik, hogy ha én tettem volna, nem okozok ekkora sebet. - Felhúzta pólója ujját, és a felkarján lévő sérülésre mutatott.

A két férfi szidás után - hogy miért nem kötötte be - szemügyre vette a vágást. Nem volt nagyon mély, de elég széles.

- Hm. Nagy erővel támadhatott. Valószínűleg az izmaidig beléd ment volna, ha nem állítod meg - vizsgálta Sasuke. - Hogyan...?

- Én sem értem. Az agyam pár percre leblokkolt, amikor láttam felém közeledni a kést. Azt tudom, hogy el nem ugrottam előle. Talán megfogtam?

- De ugye nem volt rozsdás az a kés? - kérdezte Neji.

- Kérdezz még ilyen hülyeséget... Nem azt fogom nézni, amikor ki akarnak nyírni!

- Nem hülyeség. Ha az volt, akkor most rohadt nagy bajban vagy. Sőt...

Sasuke megállt Naruto karjának tapogatása közben.

Naruto teljesen ledermedt, majd összeszedve magát, megszólalt:

- Ho-hogy mondtad? Milyen baj?

Neji arca elkomorodott.

-Mond nektek valamit az, hogy tetanusz?

 

[...]

 

Sakura egy órával ezelőtt látta először Sasukét, majd később Narutót is, ahogy Neji beinvitálta őket a házába. Szóval Sasuke-kun elolvasta a levelét, Naruto pedig betartotta, amit mondott.

És ha még mindig nem mentek haza, az azt jelenti, hogy nem balhéztak össze. Nehogy már kihagyják őket is a buliból!

Hátraszólt a mögötte sétáló, hosszú sötéthajú lánynak:

- Gyere, Hinata! Megyünk a srácokhoz!

- Rendben! Van kulcsom, meglephetjük őket! - nevetett a szólított.

Mindjárt ott vannak. Már csak pár méter. Pár lépés. Odaértek a házhoz. Hinata elfordította a kulcsot a zárban, és kuncogva benyitottak a házba.

- Csss! Ne vegyék észre, hogy itt vagyunk! - suttogta Sakura.

- Rendben! - súgta vissza Hinata.

Igyekeztek halkan lépkedni. Nem hallottak semmi neszt. De hirtelen furcsa zaj ütötte meg a fülüket. Mintha valaki... sírna!

Elértek Neji dolgozószobájához. Az ajtó csukva volt. Hallgatóztak. Igen, az előbb jól hallották. Ott bent tényleg sír valaki.

Benyitottak.

A látványtól, ami eléjük tárult, mindketten halkan felsikoltottak.

 

Súgó Még nincs hozzászólás.