2012-ben jelent meg a DRAMAtical Murder címet viselő BL visual novel, amely rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert.

Jómagam is sokszor találkoztam vele, ám általában a bad endingek kíméletlen képei jöttek velem szembe, aminek egyszerűen nem láttam értelmét. Így csak akkor jutottam el a visual novel letöltéséig, mikor megjelent az anime adaptáció első része.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy Midorijima nevű szigeten járunk, ahol az egyre befolyásosabb Toue vállalat az elitek számára kiépített egy paradicsomot. Ide nem léphet be akárki, a lakosság nagyrésze a régi lakónegyedben (Old Resident District) él.

 

 

Sok fiatal szórakozását az egyre népszerűbb Rhyme nevű játék jelenti; amolyan mentálisan vívott párbaj, az Allmate-eknek nevezett, leggyakrabban állat alakú mechanikus szerkezetek segítségével.
A játékosok csapatokat hoznak létre, sokan a hagyományos, kétkezi küzdelmeket folytató Ribstiez csoportokból is átlépnek ezekbe.

 

 

 

 

Főhősünk, Seragaki Aoba azonban egyik csoportnak sem tagja, sőt, saját bevallása szerint még Rhyme meccset sem játszott.  Kutya Allmate-je, Ren egyébként is egy régi modell, de gazdája a világért sem cserélné őt le.

 

 

 

 

Aoba a Junk Shop Heibonban dolgozik, ahova a vásárlók gyakran csak azért telefonálnak be, hogy a hangját  hallhassák; alkalmanként fejfájások gyötrik, amire nagymamája ír fel gyógyszert; egyébként nyugodt az élete (leszámítva a néha a boltban randalírozó három gyereket) - de csak addig, amíg egy rendelés szállítása során akarata ellenére egy Rhyme-harcmezőn nem találja magát.

Mintha nem is lenne olyan idegen Aobának a játék...

 

 

 

 

 

 

 

 

Innentől kezdődik igazán a cselekmény.

 

A nők kedvence, Koujaku alkalmi látogatásai még hagyján, de miért szólítja Aobát mesternek egy gázmaszkos alak, aki a semmiből zuhant le; mi a frászt keres egy idegen a szobájában a számítógépét babrálva; és mit akarhat egy szökött fegyencekből álló csoport hősünktől, akinek nem mellesleg épp elrabolták a nagymamáját?
Mindennek tetejébe a városi legendának tartott rejtélyes eltűnések Aoba egyik barátját és annak csapatát is érintik.

A szálak egyfelé vezetnek...

Hogy ide ki tart Aobával, azt mi döntjük el. Eleinte négy szereplő közül választhatunk - a korábbi választásaink alapján vagy automatikusan velünk jön valaki, vagy ha nem voltak ilyen egyértelműek a döntéseink, akkor még eggyel egyértelműsítjük.

  Vele együtt jutunk el a történet végéig, azonban ennek kimenetele is tőlünk függ.  Néhányszor itt is kapunk választási lehetőséget, de legmeghatározóbb az utolsó döntésünk (vagy döntéskombinációnk). Ez szabja meg ugyanis a végkifejletet: a befejezés az adott szereplővel pozitív vagy negatív lesz.

Ha mind a négy szereplőnél sikerült pozitív befejezést (good ending) kapni, akkor nyílik meg a True Route-nak is nevezett szál, ahol nagyon össze kell szednünk magunkat: ennek háromféle befejezése lehetséges; ugyanis egy bizonyos ponton, a végkifejlet előtt rosszul döntve automatikusan bad ending vár ránk.

 

 

 

 

 

 

         

Maga a történet így, egy komplexként teljesen egyedi, mint ahogy a karakterek kinézete is. Nincsen velejéig rossz szereplő, mindegyikük szerethető és képesek vagyunk velük szimpatizálni. Persze ez nem azt jelenti, hogy kötelező mindegyiküket kedvelni. Nekem is két kedvencem van, egyikük pedig nem túlzottan szimpatikus.
Azért nyilván érdemes végigvinni az alapból megadott négy szereplő route-ját, mert csak azután kaphatunk választ minden kérdésünkre.

A négy alap route-ban az egyes szereplőket ismerjük meg mélyebben, betekintést nyerünk a múltjukba. Ezáltal válik érthetővé viselkedésük, valamint az is, ami a bad endingben történik (bár például Koujakunál Aoba esete csak a True Route után világos (jaj, ezt nem szóviccnek szántam!)).

 

 

Ahogy haladunk előre a cselekménnyel, a visual novel egyre jobban sakkban tart.
A hangokkal és a pillanatokra elővillanó képekkel olyan feszültséget képes generálni, hogy csak megyünk tovább és tovább, tűkön ülve várva, hogy mi következik.

 

 

A végéhez közel én személy szerint egyre jobban rettegtem: tudtam, hogy elég egy rossz döntés, és valami borzasztót látok.
Viszont minden befejezés a maga módján lenyűgöző: a good endingek szépek és/vagy meghatóak, a bad endingek pedig idegroncsolóak, kegyetlenek és megríkatóak. Egyszóval, zseniálisan képes az emberben erős érzelmeket gerjeszteni - ez pedig számomra a jó történet kulcsa.

 

 

 

A 18-as karika viszont nem vicc: minden szempontból érvényes.
Erotika terén nekem például kicsit erős volt (ne kövezzetek meg!), de minden jelenet csodálatosan van megrajzolva, úgyhogy azért nem pörgettem át őket. Úgy gondolom, nem lett volna mindenhol szükséges ekkora mértékben (elég csak megemlíteni Clear good endingjét), de azt is belátom, hogy több helyen igenis kellett oda, hogy a szereplőket egymáshoz még közelebb hozza, és ránk is nagyobb érzelmi hatással legyen.
Gyönyörű szerelmi kapcsolatokat kapunk, mindenki megtalálja a maga ízlésének megfelelőt.
A korhatár másik okát nézve pedig azt mondom: le a kalappal, zsebkendőket elő!
A bad endingek művészien brutálisak, és nem is feltétlenül a látvány miatt (persze azért van, ahol vérfürdőt is kapunk). A lélektan, ami mögötte van, az teszi érthetővé és egyben idegőrlővé. Mert itt nem értelmetlen mészárlást, kegyetlenséget látunk.
És bizony vannak dolgok, amik rosszabbak a halálnál is...

 

Egyszerűen megfogalmazva egy zseniálisan kidolgozott visual novellel van dolgunk. Minden apró részlet fontos, egyes döntéseknek pedig nem is gondolnánk, mekkora szerepe van.
A grafika nekem nagyon tetszett, rettentően igényes szinte mindegyik kép, a hátterekről nem is beszélve. Szereplőink extravagáns kinézete lehet, hogy valaki számára soknak tűnhet, szerintem könnyen megszokható (azért titokban biztos más is azt várta, hogy Aoba vegye le a dzsekijét).
A zenék találóak, bár nem vagyok különösebben oda ezért a stílusért, nagyon gyorsan megtetszettek. Különösen kedvelem az első előzetes alatt játszott zenét, a Dramatique -t és Itou Kanako dalait, amelyeket Koujaku és Clear bad endingjei végén játszanak, az opening dalát...

 

A visual novelnek 2013-ban "folytatása" is érkezett, DRAMAtical Murder Re:connect néven, amely már sok újat nem hoz, csupán az egyes befejezéseket bővíti ki külön-külön (ha befejezem, esetleg véleményezem majd azt is); majd -mint már szó volt róla - 2014 nyarán anime feldolgozást is kapott, amely a BL vonalat többé-kevésbé kihagyta, valamint erősen kicenzúrázta az egész történetet - a bad endingeket maga az anime nem is építette bele a cselekménybe, csak az ugyanezév végén megjelenő OVA (erről már írtam kritikát). Az OVA előtt azonban az eredeti visual novelt kicenzúrázva és új route-tal (bizony, a drága Mizukinak is jár) kibővítve megjelent a DRAMAtical Murder Re:code PS VITA-ra.
Ezen kívül mangabeli feldolgozás, doujinshik és fanok által készített visual novelek is készültek, ezzel is mutatva a DRAMAtical Murder sikerességét.

 

Mégsem mondhatom azt, hogy ajánlom mindenki figyelmébe - minthogy a 18-as korhatárról már szó volt, de én inkább azt hangsúlyoznám:
csakis erős idegzetűek kezdjenek bele!

 

Akinek felkeltettem az érdeklődését, az előzetest itt és itt találja.

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés