Íme a kezdet.

Egy nem túl vidám hangulatú történet következik. Valójában oneshot, de több részre tagoltam a könnyebb olvashatóság és egyes csattanó mondatok miatt.

Lehet, hogy néhol kicsit kusza, de kérlek, bocsássátok meg. Igaz, hogy begépeléskor apróbb változtatásokat eszközöltem rajta, de a fő cselekménybe (amit vizsgára való tanulás helyett hullámzó hangulattal, kissé fáradtan írtam - ez lehet az oka a viszonylagos összevisszaságnak) akkor sem nyúltam bele. Azért talán így is érthető lesz - a szobatársaim egészen élvezték, mikor egy-egy elkészült részletet nyomtam a kezükbe.

A (nagyon rövid) prológusban megismerjük főszereplőnket és a közvetlen előzményeket.

Jó olvasást!

~

Egy dühös hang szelte át a házat.
- Ez meg már megint mit jelentsen? Enri!

Futólépések dobogása hallatszott, majd egy alacsony, világosbarna hajú fiú állt meg levegőért kapkodva a szobaajtóban.
- Uram, ez nem én voltam. A macska...
- Hazudsz! - Egy gombnyomás, és a fiú kellemetlen bizsergést érzett a testén végigfutni. - Ne nézz hülyének, nem is tartok macskákat!

A fiú erőtlenül feltápászkodott, majd a darabokban lévő dísztálhoz indult; egy nagyobb szilánk felé nyújtotta kezét.
- Legalább ne puszta kézzel, te kis idióta! - rivallt rá gazdája, miközben odalökött neki egy seprűt és egy lapátot.
Ezután felállt és elment, ügyet sem vetve az ablakon kiugró kóbor kismacskára.

Enri csak csendben tűrt, mint ahogy ide kerülése óta tette. Nem volt más választása, jelenlegi helyzetében urától függött. Az előbbi történet csak egy apró kellemetlenség volt ahhoz képest, ahogy a napok legnagyobb részében érezte magát.
Nem arról volt szó, hogy az ura egy zsarnok lett volna, de mostanában egyre gyakrabban fordult meg a fejében, hogy érdemes-e ilyen kiszolgáltatott életet élni.

Ha akkor nem lett volna olyan naiv...

________________________________

- Kérlek, Enri, nincs vesztenivalód! Tudod, hogy úgyis kifizetem!

A fiú nagyon elbizonytalanodott.
Bízott barátjában, de azt is tudta, hogy a lehető legnagyobb meggondolatlanság kezességet vállalni valakiért.

Végül is... miért ne tehetné? Ha ő nem, akkor ki?

- Azt hiszem, nincs más választásom. - Kezet rázott barátjával, aki hálásan vállon veregette.
- Nagyon-nagyon köszönöm, tudtam, hogy rád számíthatok!

________________________________

"Te igen, de én rád nem."

Ez volt Enri első gondolata, mikor a felszólító levelet olvasta. A következő szavak visszhangzottak a fejében:
"A törlesztés elmaradása...", "...többszöri felszólításra sem..." "Miután Ön a mellékelt szerződésben kezességet vállalt..." "...két hónapon belül fizetni..."

Alig tudta elhinni, amit olvasott.
Az összeget látva pedig egyenesen rosszul lett.

Azonnal kezébe vette a mobiltelefonját, és barátját tárcsázta.

- Adam! Enri vagyok, ma kaptam egy levelet, hogy fizessek helyetted! Mit jelentsen ez?
- Ja, hogy az? - hangzott a furcsán nyugodt válasz, kérdés formájában. - Ne haragudj, elcsesztem. Az asszony elperelte a fejem fölül a házat, és a lakásbérlésre minden törlesztésre szánt pénzem elment.

Enri egyre idegesebb lett:
- Nem érdekel, milyen luxuspalotát vettél magadnak ennyi pénzből, csak azt mondd, most mi lesz!

Adam hangja már inkább idegesítően nyugodt volt:
- Minden rendben lesz, csak fizesd ki most nekem, én pedig, amint rendeződik a helyzetem, megadom.
- Hogyan fizetném ki?! Nem ekkora összegről volt szó, ennyi pénzem nincs! - a fiú egyre kétségbeesettebb lett.
- Hát, tudod, a sok kamat... - Hallani lehetett a kínos nevetést. - De ne mondd nekem, hogy ennyit nem tudsz kipengetni.
- Ha mondom, hogy nem?! Alig kezdtem el dolgozni, a kezdő fizetésem egy évig spórolva is alig lenne elég, hogy ezt egyben fizessem!
- Akkor meg fizesd részletekben. Probléma megoldva.

Enri nagyon ideges lett:
- Mégis hogy köthetsz úgy kölcsönszerződést, hogy nem olvasod el a feltételeket?! Ennyi halasztás után nem engedik, hogy részletekben törlesszem!
- Tudod, azért nem olvastam el, mert az a része már nem rám tartozik. - Adam hangja kicsit komolyabbra váltott. - És akkor most mit fogsz tenni?

Enri kimondta az első lehetőséget, ami eszébe jutott:
- Azt, amit mostanság sokan. Beállok rabszolgának. - Bár maga is remélte, hogy nem így lesz.
- Miért, azzal olyan jól fizetnek?
- Ne idegesíts, hol élsz te?! - kiáltott fel a fiú, majd kissé higgadtabban folytatta. - Én abból a pénzből nem látok semmit. Ha valakinek a felső rétegből kellenék, akkor az kifizeti értem a hiányzó összeget, ami a banknak megy.

Adam a vonal másik végén egy pillanatra elhallgatott.
- Izé... haver... nagyon sajnálom. Én sem tudtam, hogy ez lesz. Ha tudom, akkor nem -
Enri lecsapta a telefont. Nem volt kíváncsi a barátjának fitt áruló kifogásaira.

Valahogy el kellett kezdenie megbarátkozni a gondolattal, hogy az egyetlen megoldás az, amit maga sem gondolt komolyan.

Még két hónapig szabad. Aztán...

~Prológus vége